Jelenlétünk, az, hogy hogyan vagyunk ott mindennapjainkban, miként viszonyulunk önmagunkhoz, környezetünkhöz, a minket körülvevő dolgokhoz, emberekhez - azaz milyen a fellépésünk úgy általában - nagyban befolyásolja hangulatunkat, sőt, a velünk történő eseményeket is. Coachként teljes mértékben a jelenlétünkkel, személyiségünkkel dolgozunk. De így vannak ezzel az előadóművészek és táncosok is, csak ott ezt testtudatnak nevezzük.
Versenytáncosként ezt a témakört igen behatóan volt alkalmam megismerni, kitapasztalni és alkalmazni, majd miután más versenyzőkkel, táncosokkal kezdtem el foglalkozni, az ő viszonyulásukat is megfigyelhettem ehhez a ’dologhoz’. Nevezhetjük ezt jelenlétnek, aurának, magabiztosságnak, testtudatnak, de valahogy mindegyikben ott van az a sokak által megfoghatatlannak tartott erő, eszköz, mely véleményem szerint igen is tanulható, fejleszthető és hasznos, hasznosítható.
Nézzük meg, miként is érzékelhető a testtudat. Van, aki határozott, jó megjelenésű, jó fellépésű, magabiztosságot sugárzó. Van, aki visszahúzódó, ideges benyomást keltő, határozatlan, önbizalomhiányos. És vagyunk sokan, akik ezeket napi szinten váltogatjuk, kerülünk egyikből a másikba, néha pillanatok leforgása alatt. A fentiekből már tudjuk, hogy hangulatunk, közérzetünk, idegállapotunk kihat testünkre, és meglátszik rajta. Semmi gond ezzel, hiszen emberből vagyunk gyúrva.
De vajon azok, akik a testtudat jó oldalán állnak, akiknek ez megy, megadatott (stb…), azok szimplán szerencsések, vagy netán tudnak valamit, amit mások nem? Lehet jól fellépni, magabiztosságot sugározni? Ha megnézzük, hogy mitől sikerül valakinek, vagy valaki mitől határozott, megnyerő, győztes, jó kisugárzású, akkor nyilván sok-sok paramétert figyelembe vehetünk, de mindennek van egy közös eredője, ami az általunk másokban keltett benyomás, és ennek az alapja nem más, mint a saját, tudatosított, felismert testtudatunk.
Versenyzők esetében ezt a versenyzői hozzáállásnak, fellépésnek nevezzük. Táncban ezt pont ugyanolyan eszközökkel ismerjük, ismertetjük fel, tanuljuk, gyakoroltatjuk, mint a terápiában, és miért ne a coachingban: önreflexió, vizualizáció, önkontrol, autogén tréning. Ennek lesz az eredménye, hogy amellett, hogy például a táncos érzi, észleli a többiek jelenlétét és mozgását, és megtalálja közöttük a helyet, az utat (floorcraft), azt is észreveszi, hogy ha változások lépnek fel benne, a páron belül (balance-vesztés, gyengülés, önbizalom megingása, közös kapcsolat megbomlása, koncentrációzavar). Erre aztán azonnal reagálni tud, megelőzve ezzel egy láncreakciót, lefelé mutató spirált, ami nagyon jól maga alá tudja temetni az embert. Az a versenyző, aki megtanulja használni a testtudatát (ami messze túlmutat a felismerésen és a megértésen), az olyan autóban ül, aminek ő maga tartja kezében a kormányát, és irányítja amerre ő akar menni, nem pedig ide-oda furikázik, vagy egy taxiban ül és fuvarozzák valahová…
Nagyon sok hasonlóság van a sportban, a mindennapi életben és az üzleti szférában egyaránt. Politikusok, aktivisták, üzletemberek (házaló ügynöktől az executive szintig) vették aztán górcső alá, és igyekeznek kiaknázni, alkalmazni. És ebben legtöbbüknek egy coach nyújtott támogatást.
A fenti cikk az eredtileg a Magyar Coachszemle szakmai száában jelent meg 2013. májusában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése