Púder, szempillaspirál , szájfény. Utóbbi mindig abban az
árnyalatban, amilyet a napi öltözékem megkíván. Kis zöld neszeszerem mindig ott
lapul az obligát kellékekkel a táskámban.
Elengedhető vagy elengedhetetlen kellékei nőiességemnek?
Ízlelgetem a szót: NŐIESSÉG. Krémes, akár a lágy karamella,
amelyet fanyar vörös-bogyós gyümölcsök ízét idéző étcsokoládé burkol,
megkoronázva sóvirággal, amely szétolvad a szájpadlásomon. A só, kiemel és
harmonizálja női szerepeim ízeit.
Egyensúly. Amikor porszívóval a kezemben dühöngök és mártírkodom,
a só ellensúlyozza a fanyar ízt és megédesíti a gondoskodás szellemével, mert
takarítónőként biztosítom a kis családomnak azt a rendezett, tiszta teret, ahol
a lányom szavaival: „ a legnagyobb
biztonságban” vagyok.
Tudatosság. A munkában lubickolok, kiélhetem kreatív
energiáim, sosem mondok nemet. Kell a só, hogy álljt parancsoljon, hogy
pihenjek, hogy a fókusz máshol is meglegyen, hogy ne sodródjak az édes
függőségbe.
Megélés. Anyaként izgalmasan küzdelmes. Hol szív melengetően
édes, tölt és energetizál, hol fanyar, fájdalmas és leszívja minden erőmet. A
só életmentő, olyan, mint amikor a népmesében, a király legkisebb leánya azt mondja: ”Úgy szeretem édesapámat, mint az
emberek a levesben a sót”.
Nem élhetek csokoládé nélkül, csak egy falatka bonbon
ezernyi ízzel, illattal és aromával, akár egy feleség. Fanyar, mikor dirigál és
követeli, hogy a zokni galacsinok kerüljenek be a szennyesbe és édes, amikor
fenséges ebédet főz, meseszép, simogat és odaadóan szeret.
Egyensúly, tudatosság, megélés. Nőiességem triumvirátusa,
véd és dac szövetség a nőideálomért, amelyben önazonos, és hiteles lehetek,
megvédhetem szerepeim harmóniáját és megélhetem a katarzist. Elengedhetetlen kulcscsomó, néha kotorásznom
kell a retikülömben, hogy megtaláljam - tudják milyenek a női táskák - de
mindig velem van, megédesíti az életem.
