Gyakran hangoztatott probléma manapság a különböző generációk egymást nem értése, mely, úgy tűnik, az élet számos területén (munkahelyi és nem munkahelyi közegben egyaránt) kihívások elé állít minket.
Természetes módon más és más „világban” élnek az egyes
nemzedékek attól függően, milyen társadalmi-politikai rendszerben, milyen
technikai eszközökkel körülvéve nőttek fel, milyen nehézségekkel kellett
megküzdeniük, stb. Csak, hogy pár példát vegyünk: annak, aki a rendszerváltás
előtt volt fiatal, távoli és idegen a mai fiatalok lázadástól való mentessége.
A mai húszas korosztály, amely naprakész felhasználóként követi a technikai
alkalmazások átalakulását, fejlődését (hiszen ő maga már ezek között nőtt fel),
e tekintetben kompetensebbnek éli meg magát az idősebb generációnál. Ez pedig
sokaknál türelmetlenséget szül.
Ez persze leegyszerűsítően hangozhat, hiszen nem két,
„szemben álló oldalról”, csoportról beszélünk. A különböző generációk a következők: a
Veteránok (1925-1945); Baby Boomerek (1945-1964), azaz a háború után született,
népes, nálunk Ratkó-korszak szülötteiként is emlegetett generáció; az X
generáció (1965 – 1981); napjaink pályakezdő fiataljai, az Y-generáció
(1982-1995); illetve a még (és már) javarészt iskolapadot koptató Z generáció
(1995-2010).
Tény, hogy a családi közegből kilépve, az óvoda
kiscsoporttól kezdve a közép- és felsőoktatásig szinte csak hasonló korúakkal
ismerkedünk, köztük szocializálódunk. Hogy messzebbre ne menjünk, már önmagában
egy négy évfolyamos középiskola is beszűkíti látóterünket.
Ezért felnőve sokak életében csupán a munkahely jelent olyan
kapcsolódási pontot, ahol más generációk szülötteivel szervezett körülmények
között együtt kell működnie. E helyzetekben pedig a különböző korú felek
gyakran tapasztalják, hogy teljesen idegen számukra a másik világképe, tempója,
munkamódja, kommunikációs stílusa… Ez a konfliktusok kiéleződéséhez vezet, ami
saját és munkahelyünk sikerét is visszaveti.
A képet tovább árnyalja, ha megnézzük, „melyik generáció
melyiket neveli”: ez a kapott generációs „párok” (pl.: Baby Boomerek – Y generáció; X generáció – Z
generáció) tagjai közti viszonyt nagyban pozícionálja is. Gondoljunk csak a
fiatal kollégák magasabb pozícióba kerülésére, melyre a negyvenes, ötvenes
kollégák sokszor a korra hivatkozva legyintenek (lsd. „gyerekem lehetne”). A
kor kérdésében az idősebbek ennek tiszteletébe nőttek bele, míg a fiatal
generáció nem osztja ezt a nézetet. Ő inkább nézik a szaktudást, szakértelmet,
ezeket pedig nem tartják kortól függőnek.
A húszas korosztályba tartozók a felgyorsult működésmód és
eredmények gyors elérése iránti vágy miatt sokszor nem tudnak mit kezdeni olyan
kollégáikkal, akik a munkahelyi stabilitást tartják mindennél előbbre valónak.
A „mi” és „ők” típusú gondolkodás tehát egész életünket
áthatja, s közben mintha folyamatos versenyben lennénk más generációk
szülötteivel. "Minden generáció rátermettebbnek
gondolja magát az előzőnél, és bölcsebbnek az utána következőnél", mondta
George Orwell. A mai húszasok (Y generáció) és az utánuk jövők (Z generáció)
közt is éles választóvonal húzódik, a nemzedékek egyre gyorsabban váltják
egymást, egyre jobban szétaprózódnak.
A konfliktusok megoldása, a generációs
együttműködés elősegítése nem könnyű feladat, ebben mi, a Coaching Team
nyújtunk segítő kezet. Ehhez elengedhetetlen a tiszteletről, bizalomból és az
együttműködésről alkotott nézetek generációk mentén való feltérképezése, erről
fog szólni hamarosan megjelenő kutatásunk (GEN Horizont 2014).
Tudásunkat a gyakorlatban is
felhasználjuk arra, hogy a generációkat egymással megismertessük, egymás
problémái iránt érzékenyebbé tegyük: e célt szolgálja Generációs Híd programunk.
Ennek segítségével nemcsak az egymásról való gondolkodás lesz komplexebb, de végre
egymás megértése is könnyebbé válik.
