8 módszer az önbizalom fejlesztésére

Siklós Barbara

 

Életünk kezdetén egészséges önbizalommal jövünk a világra. Majd az évek során a külvilág hatására önbizalmunk megerősödhet vagy megtépázódhat. A jó hír az, hogy az önbizalmad fejleszthető, és a fejlesztés során elért szint fenntartható.
Íme 8 módszer, mely a mindennapokban alkalmazható és segíthet önbizalmadat erősíteni.
Vannak közöttük ismert eszközök, és vannak olyanok is, amelyekről lehet, hogy még nem hallottál.

1. Legyél büszke a sikerélményeidre és magadra!
Írj össze legalább 10-et.
Az elkészült listát, jól látható helyre rakd ki és naponta olvasd át.
Ezzel megtanulod megünnepelni 

sikereidet, örömeidet, és tisztelni magad. 

2. Tűzzél ki célokat! Ez fontos, hogy kiaknázd lehetőségeidet. Ha vannak céljaid több

értelmét látod a reggeli felkelésnek. Az elért célok pedig, akármilyen aprók legyenek is,

mindig építik az önbizalmad. Először kezd 3 könnyen kivitelezhető céllal, melyek mégis

fontosak a számodra. Minden cél elérését ünnepeld meg! Kutatások bebizonyították, hogy

azok az emberek, akik megfogalmazzák céljaikat tudatosabban és magabiztosabban élik az

életüket!

3. Fogalmazz meg pozitív megerősítéseket! Ezeket érdemes reggel felkelve azonnal

hangosan elmondani magadnak. A nap során ismételd meg önmagadnak

párszor, különösen, ha éppen elbizonytalanodsz magadban. Fontos a megfogalmazás!

a. mindig jelen időben,

b. egyes szám első személyben,

c. kijelentő módban fogalmazz,

d. használj motiváló, lelkesítően ható szavakat,

e. egy-egy jól megválasztott jelző bekapcsolja az érzelmeidet, melyek felerősítik a

megerősítő mondat hatását.

4. Vizualizáld a célt, amit el szeretnél érni! Nézd végig, mint egy belső filmet, majd

lépj bele a filmbe. Az a legfontosabb szabály, hogy minél több érzékszervedet vond be

belső képeidet megalkotásába.

5. Küzd le félelmeidet! Nézz szembe velük, érts meg, hogy miért alakultak ki benned.

Próbálj arra gondolni, hogy a kudarcaid egy tanulási folyamat részei. Ha legyőztél egy

félelmedet írd fel a siker listádra. Gondolj úgy félelmeidre, hogy mindegyik hozzájárul,

ahhoz hogy megerősödj, és egyre közelebb kerülj céljaidhoz!

6. Mindenhez úgy állj hozzá, hogy meg tudod csinálni!

7. Mosolyogj!

8. Öltözz úgy, hogy jól érezd magad a bőrödben!

Változás, beáldozás - Mit lehet tanulni egy ház bontásából?

Kb. 2 éve vettem részt dr Sari van Poelje a hős útjának 12 lépését bemutató egy napos workshopján. Nagy benyomást tett rám, jó néhány tanulsága, üzenete fel-felidéződik a mai napig is bennem. Az állomások között szerepelt egy olyan, amely szelektálás állomása, ahol igenis ki kell vágni azokat a részeket, amelyek nem visznek tovább, amelyek nem a továbblépést, az épülést szolgálják. Azaz fókuszálni kell és a „nem odaillő” részektől el kell búcsúzni.

Már amikor az előadáson ehhez a ponthoz értünk, éreztem, hogy nekem itt dolgom van még magamon. Valahogy nehezen megy a dolgok elengedése, megválni azoktól, ami esetleg visszahúz, vagy nem a cél irányába segít. Lemondani olyan dolgokról, amik fontosak, de egyszerűen nem férnek bele az időmbe, elengedni olyan projekteket, munkákat, amit jó lenne csinálni, de nincs már rá erőm, vagy időm.

És most egy kedves kis nyaraló bontása kapcsán szembesültem ezzel újra. Milyen nehéz végigkísérni egy bontási folyamatot, még akkor is, ha nem a miénk a ház, de tudom, hogy történelme van, hogy akik felépítették anno szívüket-lelküket beletették, hogy mennyi szép emlék, élmény kötődik hozzá, és most jönnek az erős emberek, és kész, vége, lerombolják. De persze nem a rombolás a cél, ez csak egy szükséges folyamat ahhoz, hogy megszépülhessen, hogy egy új, nagyobb ház épülhessen a régi helyére, de mégis olyan furcsa érzés. Ha lehetne akkor, megmenteném a kis házat is, és a kertet is úgy, ahogy van, de nem lehet.

A másik téma, ami ezzel kapcsolatban eszembe jut, a változások kezelése, és az ember hozzáállása a változásokhoz. Áldozat nélkül nincs változás, ha nem engedjük el a régit, ha ragaszkodunk hozzá, akkor nem tud kialakulni az új, nincs tere. Személéletesen bemutatva a ház bontással, ha a takaros kis nyaralót megtartjuk, akkor nincs helye, tere felépülni az új háznak, amely kényelmes otthont biztosít egy négytagú családnak. És sajnos még tovább kell menni, mert a kertből is ki kell vágni szép nagy fákat. Ami szintén nem könnyű döntés, hiszen egy óriási diófa évtizedek alatt tud olyan szép terebélyes lombkoronát növeszteni és bizony be kell áldozni a jó kis árnyékot adó fát is. De ha nem tennék meg, akkor a ház tájolása, energetikailag gazdaságossága csorbulna. Nehéz döntések ezek, de ha a logika úgy kívánja, akkor bizony áldozni kell, és ki kell vágni a fát.

Az emberi működésünkre visszavetítve a ház példáját, ha változni akarunk, ha túl akarunk nőni magunkon, akkor annak bizony ára van, be kell áldozni már megszokott, esetleg meg is szeretett tulajdonságainkat, szokásainkat, annak érdekében, hogy az újaknak teret adjunk, és valóban sikerüljön a változás, megszépülhessünk, és új arcunkat mutathassuk a külvilág felé. Azt tudni kell, hogy ez az elengedés nem mindig könnyű, sőt... Viszont, ha a cél, amely érdekében tesszük elég vonzó, akkor nagyon sok erőt meríthetünk belőle.