Túl vagyunk egy versenyszezonon, és érdekes módon idén nagyon sokan tették
fel nekem a kérdést, hogyan is kezdtem, honnan is ez az egész? Vagy csak idén
jobban meghallottam ezeket a kérdéseket? Végül is mindegy…
Mindenkinek vannak gyermekkorában nagy álmai, nagy tervei, és szinte minden
gyermek tudja pontosan, mi is akar lenni, ha nagy lesz és felnő. Esetemben
felváltva akartam régész vagy állatorvos lenni, sokszor a kettőt egyszerre.
Véletlenül sem gondoltam, hogy táncos akarok lenni, csak szimplán imádtam a
zenét, és mindig táncoltam rá, mindegy, hogy otthon voltunk, vagy esküvőn,
később az iskolában.
Idősödve, a pályaválasztás felé haladva sorra vettem mindent, amihez kedvem
volt és próbáltam összefésülni azzal, amikben jó voltam, és ennek jegyében
választottam a mérnöki pályát, majd ott a tanári szakot is felvettem
másoddiplomának, és mindent ki akartam próbálni, ami tetszett szimpatikus és
izgalmas volt. Aztán szépen szűkült a lista, kerestem mi is a hivatásom, mi az,
ami hosszú távra szólít meg, és ott is tart, újabb és újabb kihívásokat,
örömöket, pozitív visszajelezéseket ad.
Egy dolog volt mindig ott és ugyanaz, a zene, a tánc. Semmi különös, csak
amit az ember mindig is szeretett, és amiben ügyes volt… Láttam táncosokat,
előadásokat, filmeket, és mindig ott volt az a zsigeri érzés, hogy igen, ez
valami, ez aztán ott van. De hát én már másfelé indultam, és ezt úgyis korábban
kellett volna elkezdeni…
Diplomázás után ismertem meg két versenytáncost, akik aztán hozzásegítettek
életem első, igazi sajátélményéhez a versenytánc terén, ami szinte
megvilágosodásként hatott: Nekem ez kell!!! Tőlük kaptam azt a mondatot, hogy
„Ha úgy érzed, erre születtél, akkor hajrá, mutasd meg! Légy az, akinek
látszani szeretnél, aki lehetsz!” És azonnal átformálta az életemet, mert ez
lett az a hajtóerő, ami az eddigi útkeresésemet egy csapásra mederbe terelte,
megregulázta.
Sokkal tudatosabbá váltam munkámban, munkáimban, hiszen lett egy cél,
amiért dolgoztam, és egy irányvonal, aminek mentén csináltam azt, amit –
ekkorra már rájöttem – mindig is szerettem volna. Megismerkedtem a tervezés
fogalmával, hiszen versenytáncolni akkor van értelme, ha az ember versenyez is,
és ezekre fel kell készülni, utána új fejezetet nyitunk, új lépések,
koreográfiák jönnek, vezet az egész előre, valahová, ami addig még csak nem is
álmodtam, hogy nekem is lehetséges. Olyan területek és energiák nyíltak meg,
aktivizálódtak életemben, melyek előtte ismeretlenek voltak. És ha a Flow
egyszer beindul, akkor az viszi tovább az embert.
Versenyzésen keresztül ismertem meg Sabine Karkót
(http://www.tanzmentalcoach.com), akinél találkoztam a coaching, mentáltréning
fogalmakkal, és ismertem meg azt a módszertant, aminek talán a legtöbbet
köszönhetem eddigi életem, pályafutásom minden területén. Nála, általa ismertem
’Nine Step Connection Model’ (Winkelhuis, 2001), mely a táncosok
összekapcsolódását, az együttes munkához szükséges eszményi tudatállapot
megteremtését teszi lehetővé; illetve az autogén tréninget.
Tánc pályafutásomon előrébb haladva, jobb és előkelőbb helyezéseket elérve
többen kerestek meg minket azzal, hogy mondjuk már el, mitől is vagyunk
olyanok, amilyenek, miként dolgozunk, érjük el eredményeinket, nem tartanánk-e
workshopot ebben a témában másoknak is. Táncban nagyon fontos eszközként
használjuk a példaképeket, és a másoktól való, más táncosok, művészek példáján
keresztül való tanulást. E munkák világítottak rá aztán arra, hogy ha időről
időre újragondolom a saját helyem, szerepem, működésem az általam már megismert
területeken is, akkor elkezdenek újabb és újabb mintázatok kirajzolódni,
megnyitva ezzel a tanulás, fejlődés lehetőségét adott esetben életem más
területein is.
Ma már nem tudom megmondani, hogy a tánc segített a munkámban (a monotonitás
tűrésében, fizikai erőnlétben, a kihívások, stresszhelyzetek kezelésében), vagy
fordítva zajlott ez a tanulás. De azt hiszem pont az a lényeg, hogy a
sorrendiség mindegy is, maga a dolgok egymásra hatása, az eltérő területek
közötti kapcsolódások, szinapszisok létrejötte a fontos, a szintézis, mely
hozzásegíti az egyént a kiegyensúlyozottabb működéshez, az egészséges,
boldogabb élethez. És ahogyan halad az idő előre, ahogyan bővülnek ismereteim
és tudásom mind a tánc, mind munkám, szakmám és kiemelten a coaching terén, úgy
vagyok egyre biztosabb abban, a megfelelő motiváció (fenntartás, kezelés), és a
különböző területeken megszerzett erősségek átemelése más területekre olyan
lehetőségeket ad az embereknek, melyekkel nem élni önmagunk elleni vétek.
