Hogyan legyünk optimisták?

Bár még csak október végét írunk, és ez még javában ősz, mégis úgy tűnik: itt van a tél. Reggel 0 fok körül van, tegnap előtt még hó is esett, hideg van, korán sötétedik, több réteg ruhát kell felpakolni magunkra, az ember nem szívesen mozdul ki otthonról. Utálom a telet! 

Ez a felkiáltás a hideg évszakban elég sűrűn el szokta hagyni a számat. Párom ilyenkor – joggal – felsóhajt, és az mondja: „Ha ezt hajtogatod attól nem lesz jobb. Próbálj a tél szépségeire fókuszálni.” Könnyű ezt mondani – gondolom – és tovább mérgelődöm. 

Alapjaiban egy pozitív, optimista ember vagyok, de valahogy ezen a kezdődő téli időszakon nagyon nehezen vergődöm át. És hogy miért írom ezt le? Sokan vannak hasonló cipőben, mint én. Sokunknak vannak olyan periódusai, amikor nehezen tudunk optimisták, jókedvűek maradni, különböző okokból kifolyólag. 

Az ember természetében alapban benne van a hajlam, hogy a rossz „hírekre” fókuszáljunk. Ez a velünk született „paranoia” még ősember létünkből származik, amikor is túlélésünk érdekében, folyamatosan a veszélyre kellett koncentrálnunk. Ez a beidegződés akkor segítségünkre volt, ma már inkább a terhünkre: mélyebb benyomást keltenek a negatív élmények, mivel erősebb reakciót váltanak ki. De szerencsére van mód arra, hogy megelőzzük a pesszimizmus elhatalmasodását személyiségünkön. 

1. Élvezd a pillanatot Tulajdonképpen ez az, amire a párom is rávilágított: az új gondolatminták meg tudják változtatni gondolkodásunkat. Míg a rossz történéseket nem tudjuk nem észrevenni, ellenben edzhetjük agyunkat arra, hogy a jó történéseket észrevegyük. Álljunk meg élvezni az élet pillanatait néhány másodpercre. Ne gondoljunk túl bonyolult dologra, ez lehet csak annyi, hogy „csicseregnek a madarak”, de a gyakorlás teszi a mestert: élvezzük a pillanatot, naponta többször és gondolkodásunk meg fog változni. 
2. Tervezzünk előre Ha nagy változás előtt állsz az életben: készíts jól átlátható tervet! Ha tisztán látjuk, merre kell haladnunk, jó érzéssel és biztonsággal tölt el! És ha nehézségekbe is ütközünk, könnyebben megtaláljuk a kiutat a cél felé, hiszen tudjuk, merre kell haladnunk! Ez optimizmussal tölt el. 
3. Szervezzünk „alternatív programokat”! Mindig jó érzéssel tölt el, ha a szürke hétköznapokat színesíteni tudjuk néhány egyszerű, de mégis változatos programmal. Ezeket a programokat nevezem „alternatívnak”, mivel eltérnek a szokásos napi rutintól. Ilyen volt például nyáron a spontán esti leruccanás Balatonra, vagy téli időszakban egy kellemes társasjátékozás forralt bor mellett vagy spontán kolbászevés a téli vörömarty téri vásáron. Ezek az apró, nem nagy szervezést igénylő események, hihetetlen pozitív energiával töltenek fel. Bizonyára mindenkinek vannak saját élményei, amiből merítkezhet, keressük hát őket elő! 

Saját bőrömön tapasztalom, hogy nehéz a beidegződött (téllel kapcsolatos) pesszimista reakciókat legyőzni, de nem reménytelen. Gyakorolni kell! Én már látom a változást mindennapjaimban!

(Fotó: freedigitalphotos)

Helyes rangsorolás

Most egy rendhagyó blogbejegyzést szeretnék megosztani az olvasókkal. Azért is rendhagyó, mert nem saját forrásból, hanem Rómából egy Bernadette nevű nővér leveléből származik, de annyira megérintett, hogy úgy éreztem, hogy ez így a maga valóságában ide kívánkozik. Ajánlom mindenkinek átgondolásra - szerintem nagy igazság van benne!

"A valamikori diákok – akik a diplomaszerzés után munkájukban nagy karriert futottak be – összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat.

A beszélgetés hamar panaszkodásba csapott át a stresszes élet és munka kapcsán. A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába s egy nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza. Volt közöttük porcelán, műanyag, üveg, pár sima, néhány közülük drága és ritkaság volt, s szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát.

Amikor minden diák kezében volt már egy csésze kávé az egykori tanár így szólt: Megfigyeltétek, hogy minden szép és drága csésze elkelt hátrahagyva az olcsó, műanyag csészéket? Habár mindenkinek az a természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok magatoknak, ez a problémáitok és a stresszetek forrása is. Amit valójában mindenki akart, az a kávé volt és nem a csésze, de tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, s egymás csészéit figyeltétek. Feltételezzük, hogy az Élet a kávé, s a munkahelyek, a pénz, és a társadalmi pozíció a csészék. Ezek csak eszközök az Élethez, de az élet minőségét nem változtatják meg. Néha azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a benne lévő kávét.

“A boldogság titkát nem akkor lehet megtalálni ha többre törsz, hanem

hogyha kifejleszted a képességet, hogy élvezd a kevesebbet.” (Dan Millman: A békés harcos útja)"