Tehén a forgószélben

„Életvezetéssel” kapcsolatos gondolataimat általában a saját életemből, tapasztalásaimból merítem. Ezúttal a fogadalmakkal, elhatározásokkal, feladatok rendszerezésével és azok betartásával gyűlt meg a bajom.

A nyár eleje-közepe viszonylag kiegyensúlyozottan, a munka-gyerekneveléses élet kielégítő felosztásával telt. Majd jött az augusztus, amikor is teljesen elengedtem a gyeplőt és átadtam magam ténylegesen a nyaralásnak, így a munka picit háttérbe szorult. „Sebaj!” – gondoltam magamban – „jön a szeptember, az újraindulás, a nyár vége, óvodakezdés, majd akkor én is újra áttolom a hangsúlyt a munka felé.” Így nyugtatgattam lelkiismeretemet, mely augusztusban is gyakran kopogtatott gondolataim ajtaján. De nem foglalkoztam vele. Elhatároztam, hogy szeptemberben leülök és megtervezem előre a hónapomat: mit, mikor fogok elvégezni.
Majd elérkezett az első őszi hónap és semmi nem úgy alakult, ahogy én azt elterveztem, ahogy szerettem volna. Kislányom óvodai beszoktatása nehezen indult, így az addig olyan jól működő napirend teljesen a feje tetejére állt. A nap rohangálásból állt az óvoda és az otthon között, a teendők és a gondolatok csak gyűltek, gyűltek a fejemben, és amikor végre jutott egy kis idő a „Munkára”, egy nagy kapkodás lett az egészből. Mindent egyszerre szerettem volna csinálni, mindenbe belefogtam egy kicsit, de sosem volt meg a teljesség érzése. A gondolat, hogy rendszerezni kellene a dolgokat egyre csak ott dörömbölt a fejemben, de úgy éreztem most minden más fontosabb. Úgy éreztem magam, mint a tehén, akit felkapott a forgószél a „Twister” című filmben.
És, hogy ez az érzés minek volt köszönhető? A rosszul felmért fogadalomnak… Beirányoztam magamnak egy tervet, de nem vettem figyelembe az időzítést, a körülményeket. Bebetonozva elgondolásomban, foggal-körömmel ragaszkodtam elképzelésemhez… és nem engedtem belőle. Ostoroztam magam, nem fogadtam el a szituációt és magamat a szituációban. A „nem jó ez így”-re koncentráltam és a „nem jó ez így” érzés maradt.
 Majd a hónap közepe táján feladtam a „küzdelmet” és végre földre engedett a tornádó. Felmértem az adott helyzetet, nem küzdöttem ellene, felfeküdtem a víz felszínére és hagytam, hogy az Élet nevű folyó irányítson egy picit és megmutassa a prioritásokat. Elfogadtam a jelen szituációt és magamat a szituációban. Ekkor, mintha elcsendesedett volna körülöttem a káosz, megnyugodtam. Ezután újból leültem és írtam egy hosszú listát az aktuális teendőkről, majd – és most jön a lényeg – priorizáltam ezeket a tennivalókat és az idő szűke miatt, csak a legfontosabb dolgokra koncentráltam, apránként beosztva.
El tudtam kezdeni a „miért tökéletes ez így?” érzésre fókuszálni. Az elején nehéznek tűnő szituációban is megtalálni a szépet, a jót… amiből tanulni lehet. Mert bármennyire is nem sikerült megtartanom szeptemberi fogadalmamat, rengeteget tanultam belőle, magamról, az életről, az elengedésről, a rugalmasságról, a prioritásokról. Biztos vagyok benne, hogy a forgószél-effektusnak itt még nincsen vége: bizonyára újból bele kerülök majd egy hónap múlva, fél év múlva vagy 5 év elteltével, és teszek egy olyan fogadalmat, elhatározást, amit nem tudok betartani, de mindez a javamat és a tanulásomat fogja szolgálni: megtanít mindenben keresni és remélhetőleg meg is találni a „miért jó ez így?” érzést.

(Fotó: FreeDigitalPhotos.net)

Mennyit érsz? - Magas az önbecsülésed?

Tényleg értékeled magad? Értékeled azt, aki vagy és nem csupán azt, amit csinálsz?

A legtöbb embernek valamin múlik az önértékelése, pl. a teljesítményen, mások általi elfogadáson vagy a sikerességen.

Feltételhez kötöd az önértékelésedet?

Akkor vagy oké, ha tökéletes vagy? Akkor vagy oké, ha másoktól pozitív visszajelzést kapsz a teljesítményedre? Akkor vagy oké, ha segítesz másokon? Akkor vagy oké, ha jól keresel? Akkor vagy oké, ha jól sikerülnek a dolgaid?

Jó, ha sikerülnek a dolgaid, de nem leszel kevésbé értékes attól, ha nem mindig történik így.

Vezetők beleeshetnek abba a hibába, hogy akkor tartják magukat jó vezetőnek, ha mindent jobban tudnak a beosztottaiknál vagy ha sohasem hibáznak. Mindezekkel olyan magas és irreális elvárásokat támaszthatnak saját magukkal szemben, aminek lehetetlen megfelelni és ez kihat az önértékelésre is. Az alacsony önértékelés sokszor alacsony teljesítményt von maga után és ebből egy ördögi kör lehet könnyen.

Ha feltételhez kötöd az önbecsülésedet és nem teljesül a feltétel, akkor könnyen csalódsz és értéktelennek érzed magad, ami aláássa az önbizalmadat.

A feltétel nélküli önértékelés azt jelenti, hogy oké vagy, mert te vagy.

Ha magas az önértékelésed, akkor elfogadod a többi embert, tiszteletet tanúsítasz irántuk, akkor is, ha nagyon különböznek tőled. Ha magas az önértékelésed, akkor ismered a saját erősségeidet és gyengeségeidet és nyitottan, fejlődési lehetőségként fogadod a viselkedésedre vonatkozó visszajelzéseket a környezetedtől.

Az önértékelés fejlesztéséhez idő, akaraterő, fókusz, erőfeszítés és türelem kell.

Érdemes a személyiséget és a viselkedést különválasztani és megkülönböztetni azt, aki vagy, attól, amit teszel.

Önbecsülésünket befolyásolják a környezetünk visszajelzései.

Ha a viselkedésedre vonatkozóan kritikát kapsz, ne vedd támadásnak.Egy képzeletbeli jelzőlámpát magadban állíts sárgára és engedd meg magadnak, hogy meghalld, amit mondanak mások és aztán döntsd el, hogy részben vagy egészben elfogadod-e vagy elutasítod a visszajelzést.

Kiemelt szerepe van például az iskoláknak, a tanároknak abban, hogy az adott diák önbecsülése hogy alakul. Ha a diákok azt érzik, hogy a személyüket elfogadják, akkor könnyebben változtatnak a kifogásolt viselkedésen, például szívesebben elkészítik a leckét, mintha a személyiségüket illetően hallanak kritikát, pl. azt, hogy lusták vagy reménytelen esetek stb. Volt alkalmam egészen közelről látni, kétféle iskola különböző hozzáállásának, megközelítésének a hatását. Más volt a tanulási kedv, motiváció és energiaszint a két helyen.

Ún. stroke-nak, simogatásnak nevezik a pozitív visszajelzéseket, pl. dicséretet.

Kaphatunk negatív stroke-t is, nem csak pozitívat.

Négyféle stroke-ot különböztetünk meg: feltételhez kötött pozitív, feltételhez kötött negatív, feltétel nélküli pozitív vagy feltétel nélküli negatív stroke-ot.

A negatív feltétel nélküli stroke-ok rombolóak, elfogadhatatlanok,
pl. „ nem lepődöm meg azon, hogy nem sikerült a vizsgád, te teljesen hülye vagy ehhez”. Ez a személynek szóló negatív kritika. Kerüljük el, hogy ilyet adjunk másoknak. Ha pedig mi kapunk ilyet, tudjuk, hogy ez mi és ne vegyük figyelembe.

A feltételhez kötött negatív stroke-ok  a cselekedetre vonatkozó negatív visszajelzések, amiből tanulhatunk, és ami alapján bizonyos cselekvéseinken változtathatunk, pl. „a prezentációd jobban sikerült volna, ha a közönséggel szemkontaktust tartasz”.

A feltételhez kötött pozitív stroke-ok a cselekedetre vonatkozó pozitív visszajelzések, ami megerősíti azt, hogy amit teszünk, az a környezetünknek is rendben van, pl. „igényes volt a prezentációd, mert több forrásból is utána néztél a témának és a formázással szépen kiemelted a tartalmat”.

A feltétel nélküli pozitív stroke a személynek szóló pozitív visszajelzés, pl. „szeretem, hogy ilyen strukturált vagy, megkönnyíti a munkám, jobban látom a prioritásokat”.

Felhasznált irodalom:

Stephen Neale, Lisa Spencer-Arnell és Liz Wilson: Érzelmi Intelligencia Coaching

Hogyan maradj fiatal - ötletek

Nem szeretem a továbbküldözgetős e-maileket, főleg azért nem mert a lelkiismeretre és a rossztól való félelemre apellálnak, hogy ha nem küldöd tovább minimum 10-20 embernek, vagy inkább lehetőleg az összes ismerősödnek, akkor micsoda tragédia fog érni a napokban. De most kaptam egy olyan levelet, amit valóban érdemesnek tartok megosztani – annál is inkább, mert nem írták a végére, hogy meg kell! Az írás 10 pontot tartalmaz, ami mind ahhoz segít hozzá, hogy megőrizd az erődet, fiatalságodat! Ez a téma ilyenkor ősszel igencsak aktuális, mert ez az évszak egy kicsit az elmúlásról, újrakezdésről is szól. Kivétel nélkül minden pontjával egyet tudok érteni, ezért is gondoltam, hogy hasznos lehet itt a blogunkon is közzétenni. Nem bírtam megállni, hogy az egyes pontokhoz ne írtam oda a saját megjegyzéseimet is dőlt betűkkel.  

1. Dobd ki a haszontalan számokat. Úgymint kor, súly, vérnyomás stb. Aggódjanak a doktorok ezek miatt. 

Ez persze nem azt jelenti, hogy legyünk struccok és ne vegyünk tudomást a problémáinkról – inkább az üzenete, hogy ne itt legyen a fókusz az életünkben. Ne azon aggódjunk, amin vagy nem tudunk változtatni, vagy egy kedvezőtlen tény, hanem azt találjuk ki, hogy miként tudjuk még jobban érezni magunkat az életben, hol vannak azok az apró csodák, szépségek, jóságok, amiket érdemes észrevenni és amire lehet építeni.  

2. Csak vidám barátokat tarts! A rosszkedvűek lehúznak. 

Ez óriási igazság. Rakonczay Viki előadását már több ízben volt szerencsém meghallgatni, és mindig megragad a fejemben, amikor erről beszél. A mi választásunk, a mi döntésünk, hogy gondjainkkal, problémáinkkal kiket keresünk meg, akik sajnálnak, azt erősítik, hogy tényleg milyen szerencsétlenek vagyunk és egyébként is milyen szörnyű világban élünk. Vagy inkább pozitív emberekkel osszuk meg, akik velünk tudnak örülni, és még plusz energiát kapunk tőlük (persze mindezt úgy, hogy ők is tovább töltődnek). Nézzünk szét magunk körül, vegyük csak sorjába, hogy mi kikkel beszéljük meg életünk dolgait! Hogy érezzük magunkat egy olyan beszélgetés után, ahol csak a rosszak kerültek elő, és hogyan egy mosolygós kis csevej után? 

3. Tanulj folyamatosan. Tanulj többet a számítógépről, autókról, kertészkedésről és mindenről... Soha ne hagyd az agyadat pihenni. 

Igen, ha nem hagyjuk például a tévé előtt ülve ellustulni az agyunkat, folyamatosan nyitottak és érdeklődők vagyunk az újdonságok felé, akkor nagy lépést tettünk agyunk fiatalon tartása irányába. Apósom például 72 évesen is cikkeket írt számítógépen, amit interneten keresztül küldött el a kiadónak. Apukám leül, és bár úgy tűnik éppen pihen, de közben egy új repülőgép modell tervei állnak össze a fejében, mindezt 75 évesen teszi. Szóval ha nem hagyjuk agyunkat pihenni, akkor azt azzal hálálja meg, hogy friss marad, frissen tart minket.  

4. Élvezd az egyszerű dolgokat. 

Erről sokat szoktam papolni barátnőimnek is. Igen, ez számomra nagyon fontos, és sajnos a mai fogyasztás-központú társadalmunkban sokszor elfeledkezünk róla, hogy örömet és szépséget nemcsak a bevásárlóközpontokban elköltött pénzért kaphatunk cserébe. Például milyen jó is megnézni egy szép naplementét, vagy langyos estéken a csillagos eget bámulni, de ha ez túl romantikus és csöpögős, akkor érdemes kipróbálni, hogy mi történik, ha csak úgy kedvességből rámosolyogsz az emberekre...  

5. Nevess gyakran, hangosan és hosszan. Nevess, amíg ki nem fulladsz.Bizony, a nevetés fárasztó is lehet, de milyen jó is az, amikor már szinte fáj, az arcunk a szánk széthúzódásaitól, amikor a rekeszizmunkat is érezzük a sok szívből jövő, igazi nevetés-sorozat után. Te mikor nevettél utoljára úgy igazán? És mikor fogsz legközelebb??? 

6. Néhány könny esik néha. Tűrj, gyászolj és menj tovább. Az egyetlen személy, aki egész életünkben velünk van az MAGUNK. ÉLJ, amíg élsz. 

Ez a pont nekem arról szól, hogy az életünkben történő szomorú pillanatokat is át kell élni, nem szabad elpalástolni, szőnyeg alá söpörni, mert különben nem lehet feldolgozni, és cipelni fogjuk a terhet, nyomni fogja a vállunkat, szorítani a szívünket. A gyásznak is megvan a maga feldolgozási üteme, lefolyása. Időt kell hagyni magunknak erre, meg kell élni ezeket az érzéseket is, meg kell engedni magunknak, hogy ezt megtegyük. De persze nem szabad beleragadni, belesüppedni, mert az sem jó, az élet megy tovább, amihez az elengedés is hozzátartozik. Az életed minőségéről a döntés a te kezedben van, élj vele!  

7. Vedd magad körül olyan dolgokkal, amiket szeretsz. Legyen az család, háziállat, emléktárgy, zene, növények, hobbi, akármi. A te otthonod a te menedéked. 

Saját döntésed, hogy mi vesz körül téged. Érdemes néha nagy takarítást tartani a gardróba, padláson, gyermekek játékai között, a könyvespolcon, konyhában, stb. Megnézni, hogy biztos, hogy minden ott levő dolog fontos, ha az elmúlt egy évben hozzá se nyúlt senki, akkor valóban fontos-e, nem lenne-e érdemes megválni tőle. Nem kell magunkkal cipelni az évek során összegyűjtött tárgyakat. Viszont amiről meg úgy érezzük, hogy pozitív energiát adnak nekünk, ahhoz ragaszkodjunk!  

8. Menj sétálni az utcára, vagy a szomszéd megyébe, vagy idegen országba, AZAZ UTAZZ SOKAT. Az utazások során szerzett élmények mindig veled maradnak, többet ér, mint a szép nagy ház, nagy autó... 

Gyűjts élményeket, benyomásokat, színes képeket a fejedben! És ez nemcsak pénz kérdése, mert egy esti jó kis séta semmibe se kerül, és a saját környezetünkben is akadnak olyan felfedezésre váró titkok, amiket a mindennapok rohanásában észre se veszünk. (pl.: meg tudod mondani, hogy a szomszéd ház kapuja milyen színű, hány fát látsz az utcán, és milyen fák is azok, milyen magas a Duna vize éppen, vagy mikor kezd el potyogni a fáról a gesztenye, stb.)  

9. Mondd az embereknek minden lehetőséget kihasználva, hogy szereted őket. 

Figyelem, ez nem CIKI!!! Valamiért mostanában ezt annak érzik sokan, pedig gondoljunk csak bele, hogy nekünk milyen jól is esik, ha valaki azt mondja, hogy szeretlek és fontos vagy a számomra! Természetesen, ez csak akkor érvényes, ha valóban így is érezzük. Ezzel kapcsolatban van egy érdekes játék, amit néha magam is alkalmazok, megpróbálok mindenkiben (akivel csak találkozok) keresni valami szerethetőt, valami olyat, ami tetszik, ami megfog – ez lehet, akár csak annyi, hogy milyen szép a szeme, vagy milyen nagy a szaktudása, vagy mennyi mindent megtesz a gyermekeiért, stb. És ha alkalmam van rá, akkor ezt el is mondom neki. Érdemes kipróbálni!  

10. ÉS MINDIG EMLÉKEZZ: Az életet nem a lélegzetvételek számával mérjük, hanem azokkal a pillanatokkal, amikor elakad a lélegzeted. 

No comment! Ennél szebb végszó nem is kell!