„Karriert szántál nekem, ívelőt….

…Hírt. Pénzt. Sikert. Csillogó életet. Híres verseket és regényeket.” – írja Szabó Magda. De vajon mi ténylegesen a karrier? Többféle definíciót találtam az interneten: - „az életpályán való érvényesülés, előmenetel a munka világában egy szervezeten belül…” - „egy embernek a munkában eltöltött ideje, fejlődése, szerencsés esetben önmegvalósítása, képességeinek, maximális kifejlesztése, kiteljesítése”

- „a munka világában betöltött szerepek társadalmilag elismert mintáinak a sorozata, általában növekvő presztízzsel, felelősséggel és anyagi elismeréssel”
 - „egy személy élete során szerzett munkatapasztalatok és tevékenységek sora”
Továbbá sokaknak karrier az , ha hírnévre teszünk szert, vagy ha egy multinacionális vállalatnál eljutunk felső vezetői pozícióba.
Véleményem szerint, ezek az állítások csak abban az esetben nevezhetőek karriernek, ha

• az illetőnek ez a célja ezzel eléri álmait 
• ebben tudja megvalósítani önmagát, tud kiteljesedni 
• ugyanakkor a „szintjének”megfelelő kihívásokkal is találkozik.

 Mi kell tehát a karrier építéséhez?

Ha csak sok pénzt akarunk keresni az kevés az “építkezéshez”. Fontos, hogy legyen egy magasztosabb „akarás”. Ehhez pedig elengedhetetlen tényezők az önismeret és  céljaink megvalósításának vágya. Tisztában kell lennünk azzal (önismeret, cél feltérképezése), hogy

• Mit szeretnénk elérni az életben?
• Hogyan szeretnénk élni?
• Mire van szükségünk a boldogsághoz?
• Mi érdekel bennünket (annyira, hogy még fizetni is képesek lennénk, csak, hogy végezhessük ezt a tevékenységet)?
• Mik az erősségeink, képességeink?

Ha a fenti kérdésekre megvannak a válaszok, akkor kezdhetjük el megvizsgálni a cél megvalósításának körülményeit:.

• Milyen végzettségünk, tapasztalatunk van ezen a téren?
• Miben kell még fejlődnünk, hogy elérjük a célunkat?
• Ehhez milyen hátterünk van, ami segíthet: anyagi vagy szellemi?
• Mennyi időt tudunk szánni a fejlődésre?
• Hol tudjuk tovább képezni magunkat?

Ha ezekre a kérdésekre is megvannak a válaszok, a következő lépés a cselekvés és akitartás, hogy megvalósítsuk kitűzött céljainkat.

A karrier fogalma, tehát nem általánosítható, hanem egyéni, személyre szabott. De legfőbb lényege, hogy örömmel töltsön el a kitűzött cél elérése és elvárásainknak megfelelően ki tudjunk teljesedni az adott tevékenységben.

Hogyan legyünk optimisták?

Bár még csak október végét írunk, és ez még javában ősz, mégis úgy tűnik: itt van a tél. Reggel 0 fok körül van, tegnap előtt még hó is esett, hideg van, korán sötétedik, több réteg ruhát kell felpakolni magunkra, az ember nem szívesen mozdul ki otthonról. Utálom a telet! 

Ez a felkiáltás a hideg évszakban elég sűrűn el szokta hagyni a számat. Párom ilyenkor – joggal – felsóhajt, és az mondja: „Ha ezt hajtogatod attól nem lesz jobb. Próbálj a tél szépségeire fókuszálni.” Könnyű ezt mondani – gondolom – és tovább mérgelődöm. 

Alapjaiban egy pozitív, optimista ember vagyok, de valahogy ezen a kezdődő téli időszakon nagyon nehezen vergődöm át. És hogy miért írom ezt le? Sokan vannak hasonló cipőben, mint én. Sokunknak vannak olyan periódusai, amikor nehezen tudunk optimisták, jókedvűek maradni, különböző okokból kifolyólag. 

Az ember természetében alapban benne van a hajlam, hogy a rossz „hírekre” fókuszáljunk. Ez a velünk született „paranoia” még ősember létünkből származik, amikor is túlélésünk érdekében, folyamatosan a veszélyre kellett koncentrálnunk. Ez a beidegződés akkor segítségünkre volt, ma már inkább a terhünkre: mélyebb benyomást keltenek a negatív élmények, mivel erősebb reakciót váltanak ki. De szerencsére van mód arra, hogy megelőzzük a pesszimizmus elhatalmasodását személyiségünkön. 

1. Élvezd a pillanatot Tulajdonképpen ez az, amire a párom is rávilágított: az új gondolatminták meg tudják változtatni gondolkodásunkat. Míg a rossz történéseket nem tudjuk nem észrevenni, ellenben edzhetjük agyunkat arra, hogy a jó történéseket észrevegyük. Álljunk meg élvezni az élet pillanatait néhány másodpercre. Ne gondoljunk túl bonyolult dologra, ez lehet csak annyi, hogy „csicseregnek a madarak”, de a gyakorlás teszi a mestert: élvezzük a pillanatot, naponta többször és gondolkodásunk meg fog változni. 
2. Tervezzünk előre Ha nagy változás előtt állsz az életben: készíts jól átlátható tervet! Ha tisztán látjuk, merre kell haladnunk, jó érzéssel és biztonsággal tölt el! És ha nehézségekbe is ütközünk, könnyebben megtaláljuk a kiutat a cél felé, hiszen tudjuk, merre kell haladnunk! Ez optimizmussal tölt el. 
3. Szervezzünk „alternatív programokat”! Mindig jó érzéssel tölt el, ha a szürke hétköznapokat színesíteni tudjuk néhány egyszerű, de mégis változatos programmal. Ezeket a programokat nevezem „alternatívnak”, mivel eltérnek a szokásos napi rutintól. Ilyen volt például nyáron a spontán esti leruccanás Balatonra, vagy téli időszakban egy kellemes társasjátékozás forralt bor mellett vagy spontán kolbászevés a téli vörömarty téri vásáron. Ezek az apró, nem nagy szervezést igénylő események, hihetetlen pozitív energiával töltenek fel. Bizonyára mindenkinek vannak saját élményei, amiből merítkezhet, keressük hát őket elő! 

Saját bőrömön tapasztalom, hogy nehéz a beidegződött (téllel kapcsolatos) pesszimista reakciókat legyőzni, de nem reménytelen. Gyakorolni kell! Én már látom a változást mindennapjaimban!

(Fotó: freedigitalphotos)

Helyes rangsorolás

Most egy rendhagyó blogbejegyzést szeretnék megosztani az olvasókkal. Azért is rendhagyó, mert nem saját forrásból, hanem Rómából egy Bernadette nevű nővér leveléből származik, de annyira megérintett, hogy úgy éreztem, hogy ez így a maga valóságában ide kívánkozik. Ajánlom mindenkinek átgondolásra - szerintem nagy igazság van benne!

"A valamikori diákok – akik a diplomaszerzés után munkájukban nagy karriert futottak be – összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat.

A beszélgetés hamar panaszkodásba csapott át a stresszes élet és munka kapcsán. A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába s egy nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza. Volt közöttük porcelán, műanyag, üveg, pár sima, néhány közülük drága és ritkaság volt, s szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát.

Amikor minden diák kezében volt már egy csésze kávé az egykori tanár így szólt: Megfigyeltétek, hogy minden szép és drága csésze elkelt hátrahagyva az olcsó, műanyag csészéket? Habár mindenkinek az a természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok magatoknak, ez a problémáitok és a stresszetek forrása is. Amit valójában mindenki akart, az a kávé volt és nem a csésze, de tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, s egymás csészéit figyeltétek. Feltételezzük, hogy az Élet a kávé, s a munkahelyek, a pénz, és a társadalmi pozíció a csészék. Ezek csak eszközök az Élethez, de az élet minőségét nem változtatják meg. Néha azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a benne lévő kávét.

“A boldogság titkát nem akkor lehet megtalálni ha többre törsz, hanem

hogyha kifejleszted a képességet, hogy élvezd a kevesebbet.” (Dan Millman: A békés harcos útja)"

Tehén a forgószélben

„Életvezetéssel” kapcsolatos gondolataimat általában a saját életemből, tapasztalásaimból merítem. Ezúttal a fogadalmakkal, elhatározásokkal, feladatok rendszerezésével és azok betartásával gyűlt meg a bajom.

A nyár eleje-közepe viszonylag kiegyensúlyozottan, a munka-gyerekneveléses élet kielégítő felosztásával telt. Majd jött az augusztus, amikor is teljesen elengedtem a gyeplőt és átadtam magam ténylegesen a nyaralásnak, így a munka picit háttérbe szorult. „Sebaj!” – gondoltam magamban – „jön a szeptember, az újraindulás, a nyár vége, óvodakezdés, majd akkor én is újra áttolom a hangsúlyt a munka felé.” Így nyugtatgattam lelkiismeretemet, mely augusztusban is gyakran kopogtatott gondolataim ajtaján. De nem foglalkoztam vele. Elhatároztam, hogy szeptemberben leülök és megtervezem előre a hónapomat: mit, mikor fogok elvégezni.
Majd elérkezett az első őszi hónap és semmi nem úgy alakult, ahogy én azt elterveztem, ahogy szerettem volna. Kislányom óvodai beszoktatása nehezen indult, így az addig olyan jól működő napirend teljesen a feje tetejére állt. A nap rohangálásból állt az óvoda és az otthon között, a teendők és a gondolatok csak gyűltek, gyűltek a fejemben, és amikor végre jutott egy kis idő a „Munkára”, egy nagy kapkodás lett az egészből. Mindent egyszerre szerettem volna csinálni, mindenbe belefogtam egy kicsit, de sosem volt meg a teljesség érzése. A gondolat, hogy rendszerezni kellene a dolgokat egyre csak ott dörömbölt a fejemben, de úgy éreztem most minden más fontosabb. Úgy éreztem magam, mint a tehén, akit felkapott a forgószél a „Twister” című filmben.
És, hogy ez az érzés minek volt köszönhető? A rosszul felmért fogadalomnak… Beirányoztam magamnak egy tervet, de nem vettem figyelembe az időzítést, a körülményeket. Bebetonozva elgondolásomban, foggal-körömmel ragaszkodtam elképzelésemhez… és nem engedtem belőle. Ostoroztam magam, nem fogadtam el a szituációt és magamat a szituációban. A „nem jó ez így”-re koncentráltam és a „nem jó ez így” érzés maradt.
 Majd a hónap közepe táján feladtam a „küzdelmet” és végre földre engedett a tornádó. Felmértem az adott helyzetet, nem küzdöttem ellene, felfeküdtem a víz felszínére és hagytam, hogy az Élet nevű folyó irányítson egy picit és megmutassa a prioritásokat. Elfogadtam a jelen szituációt és magamat a szituációban. Ekkor, mintha elcsendesedett volna körülöttem a káosz, megnyugodtam. Ezután újból leültem és írtam egy hosszú listát az aktuális teendőkről, majd – és most jön a lényeg – priorizáltam ezeket a tennivalókat és az idő szűke miatt, csak a legfontosabb dolgokra koncentráltam, apránként beosztva.
El tudtam kezdeni a „miért tökéletes ez így?” érzésre fókuszálni. Az elején nehéznek tűnő szituációban is megtalálni a szépet, a jót… amiből tanulni lehet. Mert bármennyire is nem sikerült megtartanom szeptemberi fogadalmamat, rengeteget tanultam belőle, magamról, az életről, az elengedésről, a rugalmasságról, a prioritásokról. Biztos vagyok benne, hogy a forgószél-effektusnak itt még nincsen vége: bizonyára újból bele kerülök majd egy hónap múlva, fél év múlva vagy 5 év elteltével, és teszek egy olyan fogadalmat, elhatározást, amit nem tudok betartani, de mindez a javamat és a tanulásomat fogja szolgálni: megtanít mindenben keresni és remélhetőleg meg is találni a „miért jó ez így?” érzést.

(Fotó: FreeDigitalPhotos.net)

Mennyit érsz? - Magas az önbecsülésed?

Tényleg értékeled magad? Értékeled azt, aki vagy és nem csupán azt, amit csinálsz?

A legtöbb embernek valamin múlik az önértékelése, pl. a teljesítményen, mások általi elfogadáson vagy a sikerességen.

Feltételhez kötöd az önértékelésedet?

Akkor vagy oké, ha tökéletes vagy? Akkor vagy oké, ha másoktól pozitív visszajelzést kapsz a teljesítményedre? Akkor vagy oké, ha segítesz másokon? Akkor vagy oké, ha jól keresel? Akkor vagy oké, ha jól sikerülnek a dolgaid?

Jó, ha sikerülnek a dolgaid, de nem leszel kevésbé értékes attól, ha nem mindig történik így.

Vezetők beleeshetnek abba a hibába, hogy akkor tartják magukat jó vezetőnek, ha mindent jobban tudnak a beosztottaiknál vagy ha sohasem hibáznak. Mindezekkel olyan magas és irreális elvárásokat támaszthatnak saját magukkal szemben, aminek lehetetlen megfelelni és ez kihat az önértékelésre is. Az alacsony önértékelés sokszor alacsony teljesítményt von maga után és ebből egy ördögi kör lehet könnyen.

Ha feltételhez kötöd az önbecsülésedet és nem teljesül a feltétel, akkor könnyen csalódsz és értéktelennek érzed magad, ami aláássa az önbizalmadat.

A feltétel nélküli önértékelés azt jelenti, hogy oké vagy, mert te vagy.

Ha magas az önértékelésed, akkor elfogadod a többi embert, tiszteletet tanúsítasz irántuk, akkor is, ha nagyon különböznek tőled. Ha magas az önértékelésed, akkor ismered a saját erősségeidet és gyengeségeidet és nyitottan, fejlődési lehetőségként fogadod a viselkedésedre vonatkozó visszajelzéseket a környezetedtől.

Az önértékelés fejlesztéséhez idő, akaraterő, fókusz, erőfeszítés és türelem kell.

Érdemes a személyiséget és a viselkedést különválasztani és megkülönböztetni azt, aki vagy, attól, amit teszel.

Önbecsülésünket befolyásolják a környezetünk visszajelzései.

Ha a viselkedésedre vonatkozóan kritikát kapsz, ne vedd támadásnak.Egy képzeletbeli jelzőlámpát magadban állíts sárgára és engedd meg magadnak, hogy meghalld, amit mondanak mások és aztán döntsd el, hogy részben vagy egészben elfogadod-e vagy elutasítod a visszajelzést.

Kiemelt szerepe van például az iskoláknak, a tanároknak abban, hogy az adott diák önbecsülése hogy alakul. Ha a diákok azt érzik, hogy a személyüket elfogadják, akkor könnyebben változtatnak a kifogásolt viselkedésen, például szívesebben elkészítik a leckét, mintha a személyiségüket illetően hallanak kritikát, pl. azt, hogy lusták vagy reménytelen esetek stb. Volt alkalmam egészen közelről látni, kétféle iskola különböző hozzáállásának, megközelítésének a hatását. Más volt a tanulási kedv, motiváció és energiaszint a két helyen.

Ún. stroke-nak, simogatásnak nevezik a pozitív visszajelzéseket, pl. dicséretet.

Kaphatunk negatív stroke-t is, nem csak pozitívat.

Négyféle stroke-ot különböztetünk meg: feltételhez kötött pozitív, feltételhez kötött negatív, feltétel nélküli pozitív vagy feltétel nélküli negatív stroke-ot.

A negatív feltétel nélküli stroke-ok rombolóak, elfogadhatatlanok,
pl. „ nem lepődöm meg azon, hogy nem sikerült a vizsgád, te teljesen hülye vagy ehhez”. Ez a személynek szóló negatív kritika. Kerüljük el, hogy ilyet adjunk másoknak. Ha pedig mi kapunk ilyet, tudjuk, hogy ez mi és ne vegyük figyelembe.

A feltételhez kötött negatív stroke-ok  a cselekedetre vonatkozó negatív visszajelzések, amiből tanulhatunk, és ami alapján bizonyos cselekvéseinken változtathatunk, pl. „a prezentációd jobban sikerült volna, ha a közönséggel szemkontaktust tartasz”.

A feltételhez kötött pozitív stroke-ok a cselekedetre vonatkozó pozitív visszajelzések, ami megerősíti azt, hogy amit teszünk, az a környezetünknek is rendben van, pl. „igényes volt a prezentációd, mert több forrásból is utána néztél a témának és a formázással szépen kiemelted a tartalmat”.

A feltétel nélküli pozitív stroke a személynek szóló pozitív visszajelzés, pl. „szeretem, hogy ilyen strukturált vagy, megkönnyíti a munkám, jobban látom a prioritásokat”.

Felhasznált irodalom:

Stephen Neale, Lisa Spencer-Arnell és Liz Wilson: Érzelmi Intelligencia Coaching

Hogyan maradj fiatal - ötletek

Nem szeretem a továbbküldözgetős e-maileket, főleg azért nem mert a lelkiismeretre és a rossztól való félelemre apellálnak, hogy ha nem küldöd tovább minimum 10-20 embernek, vagy inkább lehetőleg az összes ismerősödnek, akkor micsoda tragédia fog érni a napokban. De most kaptam egy olyan levelet, amit valóban érdemesnek tartok megosztani – annál is inkább, mert nem írták a végére, hogy meg kell! Az írás 10 pontot tartalmaz, ami mind ahhoz segít hozzá, hogy megőrizd az erődet, fiatalságodat! Ez a téma ilyenkor ősszel igencsak aktuális, mert ez az évszak egy kicsit az elmúlásról, újrakezdésről is szól. Kivétel nélkül minden pontjával egyet tudok érteni, ezért is gondoltam, hogy hasznos lehet itt a blogunkon is közzétenni. Nem bírtam megállni, hogy az egyes pontokhoz ne írtam oda a saját megjegyzéseimet is dőlt betűkkel.  

1. Dobd ki a haszontalan számokat. Úgymint kor, súly, vérnyomás stb. Aggódjanak a doktorok ezek miatt. 

Ez persze nem azt jelenti, hogy legyünk struccok és ne vegyünk tudomást a problémáinkról – inkább az üzenete, hogy ne itt legyen a fókusz az életünkben. Ne azon aggódjunk, amin vagy nem tudunk változtatni, vagy egy kedvezőtlen tény, hanem azt találjuk ki, hogy miként tudjuk még jobban érezni magunkat az életben, hol vannak azok az apró csodák, szépségek, jóságok, amiket érdemes észrevenni és amire lehet építeni.  

2. Csak vidám barátokat tarts! A rosszkedvűek lehúznak. 

Ez óriási igazság. Rakonczay Viki előadását már több ízben volt szerencsém meghallgatni, és mindig megragad a fejemben, amikor erről beszél. A mi választásunk, a mi döntésünk, hogy gondjainkkal, problémáinkkal kiket keresünk meg, akik sajnálnak, azt erősítik, hogy tényleg milyen szerencsétlenek vagyunk és egyébként is milyen szörnyű világban élünk. Vagy inkább pozitív emberekkel osszuk meg, akik velünk tudnak örülni, és még plusz energiát kapunk tőlük (persze mindezt úgy, hogy ők is tovább töltődnek). Nézzünk szét magunk körül, vegyük csak sorjába, hogy mi kikkel beszéljük meg életünk dolgait! Hogy érezzük magunkat egy olyan beszélgetés után, ahol csak a rosszak kerültek elő, és hogyan egy mosolygós kis csevej után? 

3. Tanulj folyamatosan. Tanulj többet a számítógépről, autókról, kertészkedésről és mindenről... Soha ne hagyd az agyadat pihenni. 

Igen, ha nem hagyjuk például a tévé előtt ülve ellustulni az agyunkat, folyamatosan nyitottak és érdeklődők vagyunk az újdonságok felé, akkor nagy lépést tettünk agyunk fiatalon tartása irányába. Apósom például 72 évesen is cikkeket írt számítógépen, amit interneten keresztül küldött el a kiadónak. Apukám leül, és bár úgy tűnik éppen pihen, de közben egy új repülőgép modell tervei állnak össze a fejében, mindezt 75 évesen teszi. Szóval ha nem hagyjuk agyunkat pihenni, akkor azt azzal hálálja meg, hogy friss marad, frissen tart minket.  

4. Élvezd az egyszerű dolgokat. 

Erről sokat szoktam papolni barátnőimnek is. Igen, ez számomra nagyon fontos, és sajnos a mai fogyasztás-központú társadalmunkban sokszor elfeledkezünk róla, hogy örömet és szépséget nemcsak a bevásárlóközpontokban elköltött pénzért kaphatunk cserébe. Például milyen jó is megnézni egy szép naplementét, vagy langyos estéken a csillagos eget bámulni, de ha ez túl romantikus és csöpögős, akkor érdemes kipróbálni, hogy mi történik, ha csak úgy kedvességből rámosolyogsz az emberekre...  

5. Nevess gyakran, hangosan és hosszan. Nevess, amíg ki nem fulladsz.Bizony, a nevetés fárasztó is lehet, de milyen jó is az, amikor már szinte fáj, az arcunk a szánk széthúzódásaitól, amikor a rekeszizmunkat is érezzük a sok szívből jövő, igazi nevetés-sorozat után. Te mikor nevettél utoljára úgy igazán? És mikor fogsz legközelebb??? 

6. Néhány könny esik néha. Tűrj, gyászolj és menj tovább. Az egyetlen személy, aki egész életünkben velünk van az MAGUNK. ÉLJ, amíg élsz. 

Ez a pont nekem arról szól, hogy az életünkben történő szomorú pillanatokat is át kell élni, nem szabad elpalástolni, szőnyeg alá söpörni, mert különben nem lehet feldolgozni, és cipelni fogjuk a terhet, nyomni fogja a vállunkat, szorítani a szívünket. A gyásznak is megvan a maga feldolgozási üteme, lefolyása. Időt kell hagyni magunknak erre, meg kell élni ezeket az érzéseket is, meg kell engedni magunknak, hogy ezt megtegyük. De persze nem szabad beleragadni, belesüppedni, mert az sem jó, az élet megy tovább, amihez az elengedés is hozzátartozik. Az életed minőségéről a döntés a te kezedben van, élj vele!  

7. Vedd magad körül olyan dolgokkal, amiket szeretsz. Legyen az család, háziállat, emléktárgy, zene, növények, hobbi, akármi. A te otthonod a te menedéked. 

Saját döntésed, hogy mi vesz körül téged. Érdemes néha nagy takarítást tartani a gardróba, padláson, gyermekek játékai között, a könyvespolcon, konyhában, stb. Megnézni, hogy biztos, hogy minden ott levő dolog fontos, ha az elmúlt egy évben hozzá se nyúlt senki, akkor valóban fontos-e, nem lenne-e érdemes megválni tőle. Nem kell magunkkal cipelni az évek során összegyűjtött tárgyakat. Viszont amiről meg úgy érezzük, hogy pozitív energiát adnak nekünk, ahhoz ragaszkodjunk!  

8. Menj sétálni az utcára, vagy a szomszéd megyébe, vagy idegen országba, AZAZ UTAZZ SOKAT. Az utazások során szerzett élmények mindig veled maradnak, többet ér, mint a szép nagy ház, nagy autó... 

Gyűjts élményeket, benyomásokat, színes képeket a fejedben! És ez nemcsak pénz kérdése, mert egy esti jó kis séta semmibe se kerül, és a saját környezetünkben is akadnak olyan felfedezésre váró titkok, amiket a mindennapok rohanásában észre se veszünk. (pl.: meg tudod mondani, hogy a szomszéd ház kapuja milyen színű, hány fát látsz az utcán, és milyen fák is azok, milyen magas a Duna vize éppen, vagy mikor kezd el potyogni a fáról a gesztenye, stb.)  

9. Mondd az embereknek minden lehetőséget kihasználva, hogy szereted őket. 

Figyelem, ez nem CIKI!!! Valamiért mostanában ezt annak érzik sokan, pedig gondoljunk csak bele, hogy nekünk milyen jól is esik, ha valaki azt mondja, hogy szeretlek és fontos vagy a számomra! Természetesen, ez csak akkor érvényes, ha valóban így is érezzük. Ezzel kapcsolatban van egy érdekes játék, amit néha magam is alkalmazok, megpróbálok mindenkiben (akivel csak találkozok) keresni valami szerethetőt, valami olyat, ami tetszik, ami megfog – ez lehet, akár csak annyi, hogy milyen szép a szeme, vagy milyen nagy a szaktudása, vagy mennyi mindent megtesz a gyermekeiért, stb. És ha alkalmam van rá, akkor ezt el is mondom neki. Érdemes kipróbálni!  

10. ÉS MINDIG EMLÉKEZZ: Az életet nem a lélegzetvételek számával mérjük, hanem azokkal a pillanatokkal, amikor elakad a lélegzeted. 

No comment! Ennél szebb végszó nem is kell!

Tele van a padlás ötletekkel

Legyen kezdő vagy működő a vállalkozás, közepes vagy nagy, akár multinacionális a cég, az emberi kreativitás, az ott dolgozók ötletei szabadon engedve egy határtalan ötletáradattá, akár ötletlavinává alakulhatnak.

Hányszor, de hányszor tapasztaltam a saját bőrömön - hogy miután lelkes csapatunk csak úgy ontotta magából, beleértve magamat is, a kreatív lehetőségeket, legyen szó arról, hogyan tudnánk népszerűbbé tenni márkánkat, hogyan nézzen ki a weboldalunk vagy milyen újító, innovatív coaching módszerek szerepeljenek egy cégnek adott ajánlatban - hogy befékeztem, megálljt parancsoltam magamnak. Feltettem a kérdést:

·         Mi is a fókusz?

·         Melyik is az igazán jó ötlet?

·         Hogyan fogjuk mindezt megvalósítani?

·         Mink van meg hozzá?

·         Mikor csináljuk meg?

Égett bennem a tettvágy, de mindeközben nyomasztott a teher. Azt éreztem, ez mind túl sok feladat egyszerre. Szinte láttam magamra dőlni az ötlethegyet.

Aki kreatív emberekkel van körülvéve, újító, innovatív területen tevékeny, mint vezető vagy projektek irányításával foglalkozik, annak Scott Belsky könyve, amelynek címe: Megvalósítás! – Hogy az ötlet valóra váljon, igazi kincs.

Belsky szerint az ötletmegvalósítás képlete a következő:

Siker (ötletmegvalósítás) = 1% Ötlet + 99% Megvalósítás

És hogy a megvalósítás miből is áll?:

1.       Szervezés és végrehajtás

2.       Közösség ereje

3.       Vezetés, vezetői képességek

Brainstormingok alkalmával sokszor azon ötletelünk, hogyan oldjunk meg egy problémát vagy célunk, hogy kitaláljunk valami teljesen újat. Ha megvan az alapötlet, azzal tovább játszunk, kibontjuk. De a rideg valóság általában az, hogy sokszor az ígéretes ötletek feledésbe merülnek, a komoly lehetőségeket kiütik az alternatív ötletek, sok esetben az utolsó elhangzott ötlet győz. Gyakran az ígéretes ötletek kerülnek a legtöbb energiába és emiatt gyakran a megvalósításuk elillan.

Egy cég életében az ötlettúltengés legalább olyan veszélyes, mint az ötlettelenség. Valamiféle struktúra nélkül könnyen rászokhatunk az agy tornásztató ötletgenerálás élvezetére. Azonban bármennyire is élvezzük a brillírozást, a kreatív agytoluláshoz kell egy adag szkepticizmus, a kezdő lökés, az első lépés a megvalósítás felé. Belksy javaslata az, hogy az ötletbörzét kezdjük mindig egy kérdéssel és tűzzük ki célul, hogy a végeredmény valami konkrét, releváns és kivitelezhető legyen! Úgy távozzunk a találkozóról, hogy erősebb bennünk a meggyőződés, mint az elején volt!

Randall Stutman elismert amerikai coach azt szokta mondani, hogy a legnagyobb vezetők „optimisták a jövőt illetően, de pesszimisták a feladatokkal kapcsolatban”. Egy vezető örüljön minden egyes új ötletben rejlő potenciálnak, de azonnal kezdjen is el azon aggódni, hogyan fogja azt, mint projektet menedzselni. Hiszen végső soron minden egyes új ötlet egy új projekt is!

Scott Belsky könyvében bemutatja, hogyan érdemes a projekteket elemeire bontani, milyen cselekvésmódszertant javasolt, hogyan rangsoroljunk, stb. Ami engem megfogott, az az a része a könyvnek, hogyan is menedzseljük mindazt a sok-sok ötletet, ami felbukkan és ha nem figyelünk oda rá, azonnal el is vész.  
Íme, néhány javaslat az ötletek rögzítéséhez Scott Belskytől: 

• Diktafonra mondani 
• Okostelefonba feljegyezni 
• E-mailt küldeni magunknak 
• Üzenetet hagyni magunknak, vagy másnak 
• Félretett ötletek mappába feljegyezni 
• Ötletfalat létrehozni az irodában Jegyzetlap aljára négyzetet rajzolni és oda beleírni az éppen eszünkbe jutó ötleteket 

És persze számos más lehetőség is van, lehet rajta bátran ötletelni!

Ne csak a megőrzést tartsuk azonban szem előtt, ugyan annyi hangsúlyt és energiát szenteljünk a félretett ötletek rendszerezésére és a rendszeres időközönkénti átnézésre, feldolgozásra. Mindennek jó, ha van a csapatban egy felelőse, ha ez nem a vezető, aki szívén viseli a félretett ötletek sorsát. Ki tudja, lehet, hogy a félretett lehetőségek között ott rejlik egy félkész ötlet, ami egyszer megváltoztatja az életünket.

„A lángész 1% ihlet és 99% verejték.”

-Thomas Edison

www.coachingteam.hu

Coaching Team a Facebook-on

A döntés rabságában

Fontos, hogy minden nagy döntés előtt mérlegeljük a lehetőségeinket. Valóban. De a túl sok mérlegelés éppen a döntésképtelenségbe taszíthat bennünket. Évek óta szenvedünk egy rossz munkahelyen, de mégsem teszünk lépéseket egy új állás felkutatása érdekében? Szeretnénk új lakást vásárolni, de úgy érezzük, hogy még mindig nem találtuk meg az igazit és csak keressük, keressük ….vég nélkül?

Fontos döntés előtt állunk, de csak húzzuk az időt, hátha egy külső hang, egy jel esetleg egy barát/barátnő megoldja helyettünk a dilemmát? És úgy érezzük, mindezek a megoldásra váró helyzetek csak leszívják az energiánkat, ezáltal folyamatosan kimerültnek érezzük magunkat. De valójában nem is a döntés súlya alatt roskadozunk, hanem a döntésképtelenség terhe alatt: csak vacillálunk, bizonytalankodunk. Miért jelent ekkora feladatot egy döntés meghozatala?
A válasz egyszerű: nem akarunk egy lehetőséget sem kihagyni, minden eshetőséget meg szeretnénk vizsgálni, félünk, hogyha meghozunk egy egyértelmű döntést, azáltal lehetőségek tárházát veszítjük el. Szeretnénk megtartani a döntés szabadságát, mindeközben saját döntésképtelenségünk rabjai leszünk. Hogyan törjünk hát ki a döntésképtelenség rabságából? A régi bölcsek azt tanácsolták, hogy mindig hallgassunk az eszünkre, a racionális dolgokra és felejtsük el az érzelmeket. A nagy hadvezérek viszont bíztak mind az eszükben, mind a megérzéseikben. Összegyűjtögették az információkat, majd döntöttek. A mai világban képtelenség előre pontosan kiszámolni döntésünk „árát”, mivel az élet kiszámíthatatlan. Minden döntés egy fajta hazárdjáték. Lehet, hogy jól döntünk, de az is lehet, hogy nem a tökéletes utat választjuk.
Több verzió is lehetséges:

• a megérzéseinkre hallgatunk: ez egy picit rizikós, de mégis egy fajta döntési módszer, mely eljuttat valahová.
• nem bízzuk magunkat sem az eszükre, sem az ösztöneikre és a legegyszerűbb utat választjuk: nem a legjobb megoldás, de ezzel is eljutunk valahová.
• követhetjük a nagy hadvezérek példáját és támaszkodhatunk mind a racionalitásunkra, mind az ösztöneinkre: majd az összegyűjtött információ alapján meghozzuk a (számunkra) megfelelő döntést 
• támaszkodhatunk teljes egészében az eszünkre, figyelmen kívül hagyva mit mond a szívünk, és gyűjtögethetjük vég nélkül az információkat…., hogy végül soha ne hozzunk döntést. 

Az eszünk mindig a biztos megoldás megtalálására buzdít bennünket. De a testünk tudja mi a jó nekünk. Figyeljünk hát rá! Íme, egy módszer, ami segít:

1. Gondolj egy olyan esetre, amikor valamire „igen”-t mondtál és később megbántad. Mit éreztél fizikailag? Írd le magadnak a legapróbb részletekig. 
2. Gondolj egy olyan esetre, amikor „nem”-et mondtál valamire és megbántad, hogy nem „igen”-t mondtál. Mit éreztél a testedben döntés közben? 
3. Most gondolj egy olyan esetre, amikor valamire „nem”-et mondtál és később fellélegeztél, hogy így döntöttél. Mit éreztél ekkor? 
4. Végül gondolj egy olyan estre, amikor „igen”-t mondtál valamire és elégedett voltál a döntéseddel. Hogyan érezted magad döntés közben? Most gondolj egy döntésre, amit ma kell megtenned. Érezd, hogy a tested mit sugall! Melyiknél lehetőségnél érzed jól, szabadnak magad és melyiknél érzed, hogy gúzsba vagy kötve? 

Merjünk, tehát dönteni! Ez nem azt jelenti persze, hogy nem fogunk sosem rossz döntést hozni, de azt egyértelműen garantálja, hogyha a bizonytalanságot döntésre cseréljük a jutalmunk vagy siker, vagy a tapasztalatszerzés lesz. Mindenképpen nyerünk rajta. Döntsünk, hogy megtapasztaljuk a választás szabadságát: figyeljünk a gondolatainkra, és bízzunk az ösztöneinkben együttesen!

“Bármihez, amit megtehetsz vagy megálmodsz fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik. (Goethe)”

8 módszer az önbizalom fejlesztésére

Siklós Barbara

 

Életünk kezdetén egészséges önbizalommal jövünk a világra. Majd az évek során a külvilág hatására önbizalmunk megerősödhet vagy megtépázódhat. A jó hír az, hogy az önbizalmad fejleszthető, és a fejlesztés során elért szint fenntartható.
Íme 8 módszer, mely a mindennapokban alkalmazható és segíthet önbizalmadat erősíteni.
Vannak közöttük ismert eszközök, és vannak olyanok is, amelyekről lehet, hogy még nem hallottál.

1. Legyél büszke a sikerélményeidre és magadra!
Írj össze legalább 10-et.
Az elkészült listát, jól látható helyre rakd ki és naponta olvasd át.
Ezzel megtanulod megünnepelni 

sikereidet, örömeidet, és tisztelni magad. 

2. Tűzzél ki célokat! Ez fontos, hogy kiaknázd lehetőségeidet. Ha vannak céljaid több

értelmét látod a reggeli felkelésnek. Az elért célok pedig, akármilyen aprók legyenek is,

mindig építik az önbizalmad. Először kezd 3 könnyen kivitelezhető céllal, melyek mégis

fontosak a számodra. Minden cél elérését ünnepeld meg! Kutatások bebizonyították, hogy

azok az emberek, akik megfogalmazzák céljaikat tudatosabban és magabiztosabban élik az

életüket!

3. Fogalmazz meg pozitív megerősítéseket! Ezeket érdemes reggel felkelve azonnal

hangosan elmondani magadnak. A nap során ismételd meg önmagadnak

párszor, különösen, ha éppen elbizonytalanodsz magadban. Fontos a megfogalmazás!

a. mindig jelen időben,

b. egyes szám első személyben,

c. kijelentő módban fogalmazz,

d. használj motiváló, lelkesítően ható szavakat,

e. egy-egy jól megválasztott jelző bekapcsolja az érzelmeidet, melyek felerősítik a

megerősítő mondat hatását.

4. Vizualizáld a célt, amit el szeretnél érni! Nézd végig, mint egy belső filmet, majd

lépj bele a filmbe. Az a legfontosabb szabály, hogy minél több érzékszervedet vond be

belső képeidet megalkotásába.

5. Küzd le félelmeidet! Nézz szembe velük, érts meg, hogy miért alakultak ki benned.

Próbálj arra gondolni, hogy a kudarcaid egy tanulási folyamat részei. Ha legyőztél egy

félelmedet írd fel a siker listádra. Gondolj úgy félelmeidre, hogy mindegyik hozzájárul,

ahhoz hogy megerősödj, és egyre közelebb kerülj céljaidhoz!

6. Mindenhez úgy állj hozzá, hogy meg tudod csinálni!

7. Mosolyogj!

8. Öltözz úgy, hogy jól érezd magad a bőrödben!

Változás, beáldozás - Mit lehet tanulni egy ház bontásából?

Kb. 2 éve vettem részt dr Sari van Poelje a hős útjának 12 lépését bemutató egy napos workshopján. Nagy benyomást tett rám, jó néhány tanulsága, üzenete fel-felidéződik a mai napig is bennem. Az állomások között szerepelt egy olyan, amely szelektálás állomása, ahol igenis ki kell vágni azokat a részeket, amelyek nem visznek tovább, amelyek nem a továbblépést, az épülést szolgálják. Azaz fókuszálni kell és a „nem odaillő” részektől el kell búcsúzni.

Már amikor az előadáson ehhez a ponthoz értünk, éreztem, hogy nekem itt dolgom van még magamon. Valahogy nehezen megy a dolgok elengedése, megválni azoktól, ami esetleg visszahúz, vagy nem a cél irányába segít. Lemondani olyan dolgokról, amik fontosak, de egyszerűen nem férnek bele az időmbe, elengedni olyan projekteket, munkákat, amit jó lenne csinálni, de nincs már rá erőm, vagy időm.

És most egy kedves kis nyaraló bontása kapcsán szembesültem ezzel újra. Milyen nehéz végigkísérni egy bontási folyamatot, még akkor is, ha nem a miénk a ház, de tudom, hogy történelme van, hogy akik felépítették anno szívüket-lelküket beletették, hogy mennyi szép emlék, élmény kötődik hozzá, és most jönnek az erős emberek, és kész, vége, lerombolják. De persze nem a rombolás a cél, ez csak egy szükséges folyamat ahhoz, hogy megszépülhessen, hogy egy új, nagyobb ház épülhessen a régi helyére, de mégis olyan furcsa érzés. Ha lehetne akkor, megmenteném a kis házat is, és a kertet is úgy, ahogy van, de nem lehet.

A másik téma, ami ezzel kapcsolatban eszembe jut, a változások kezelése, és az ember hozzáállása a változásokhoz. Áldozat nélkül nincs változás, ha nem engedjük el a régit, ha ragaszkodunk hozzá, akkor nem tud kialakulni az új, nincs tere. Személéletesen bemutatva a ház bontással, ha a takaros kis nyaralót megtartjuk, akkor nincs helye, tere felépülni az új háznak, amely kényelmes otthont biztosít egy négytagú családnak. És sajnos még tovább kell menni, mert a kertből is ki kell vágni szép nagy fákat. Ami szintén nem könnyű döntés, hiszen egy óriási diófa évtizedek alatt tud olyan szép terebélyes lombkoronát növeszteni és bizony be kell áldozni a jó kis árnyékot adó fát is. De ha nem tennék meg, akkor a ház tájolása, energetikailag gazdaságossága csorbulna. Nehéz döntések ezek, de ha a logika úgy kívánja, akkor bizony áldozni kell, és ki kell vágni a fát.

Az emberi működésünkre visszavetítve a ház példáját, ha változni akarunk, ha túl akarunk nőni magunkon, akkor annak bizony ára van, be kell áldozni már megszokott, esetleg meg is szeretett tulajdonságainkat, szokásainkat, annak érdekében, hogy az újaknak teret adjunk, és valóban sikerüljön a változás, megszépülhessünk, és új arcunkat mutathassuk a külvilág felé. Azt tudni kell, hogy ez az elengedés nem mindig könnyű, sőt... Viszont, ha a cél, amely érdekében tesszük elég vonzó, akkor nagyon sok erőt meríthetünk belőle.