2011. október 24., hétfő

Miért késünk?



A késések mögött egyéni okok rejlenek. Érdemes ezekre rátalálni, és kiküszöbölni, ha valóban szeretnénk ezen változtatni. A pontossághoz jó időmenedzsment szükséges.

Milyen okok húzódhatnak a késés mögött?

Lehet, hogy nem jól mérjük fel az egyes feladatok időigényét, vagy nem összpontosítunk eléggé az adott feladatra, netán túlvállaljuk magunkat.




Az is lehet, hogy közbejön valami és mivel nem mondunk nemet, elkezdünk foglalkozni új feladatokkal, akkor is, amikor nem kellene.



Késéshez vezethet az is, ha nem birjuk befejezettnek nyilvánítani a feladatainkat a maximalizmusunk miatt.



Ami engem illet, előfordul, hogy kések. Pedig nem szeretek késni, mert nem jó, ha a másik fél úgy érzi, hogy nem tisztelem eléggé vagy rabolom az idejét.



Miért kések?



Két okot fedeztem fel.

Az egyik: Gyakran belefeledkezek az adott tevékenységbe, pillanatba, egy beszélgetésbe vagy tréninganyag készítésébe, stb. Amit épp csinálok, pláne, ha érdekel, azt a teljes figyelmemmel teszem, bevonódok, belemerülök. Amivel nincs is gond, amíg, mint egy hidegzuhany arcul nem csap az idő és belém nem hasít a felismerés, hogy mi a következő feladatom, hol várnak éppen.



A másik: Hajlamos vagyok túl sok mindent belepréselni az adott időbe. Úgy gondolom, hogy belefér még ez is, az is, még ezt elküldöm, megírom, befejezem, aztán indulok a megbeszélésre. Az utazás idejét is optimistán számolom.



Hogy tudok ezeken változtatni?



Tervezéssel és tudatossággal. Új szokások beiktatásával. Önkontrollal.



Az első esettel kapcsolatban azt próbálom, hogy egyrészt a figyelmemet ott tartom, ahova épp megyek, arra fókuszálok, és az indulás időpontját tudatosítom többször is magamban, másrészt időtartamot rendelek az aznapi tevékenységekhez. Ugyanakkor igyekszem teret adni máskor, más napon ennek a kevésbé korlátozott, nyugodtabb, szabadabb, alkotó-működésnek, amit annyira szeretek.



A második esetben, amikor túltervezem magam, arra megoldásként azt találtam, hogy prioritások felállításával és tartalékidő betervezésével próbálkozom, illetve megkérdezem magamtól, hogy biztosan most kell-e elvégeznem mindazt, amit bekalkulltam, vagy ráér később is.



Vannak eredmények.

És ha mégis kések, ha már látom ezt a szomorú tényt, akkor mindenképp szólok. Aztán valahogy igyekszem kárpótolni az illetőt kedvességgel, okossággal vagy meghívom egy kávéra.





2011. október 20., csütörtök

Nem muszáj stresszben leélni az életet

 Végre elkészült a nagy prezi, és még a határidőt is sikerült betartani, ráadásul a jövő évi számok egészen jó tendenciát mutatnak – milyen kellemes ez az érzés, amikor hosszú napok/hetek erőltetett munkájával sikerül végső pontot tenni a jövő évi budget prezentációra, ami érzéseink szerint még jól is sikerült. Ilyenkor olyan jól esik hátradőlni és élvezni a pillanatot. Igen ám, de ezt az idilli hangulatot percek alatt tudja megsemmisíteni az a hír, hogy változtak a főbb számok, holnapra kalkuláld át az egészet, az pedig csak fokozza a helyzetet, hogy már este 7 óra van, rég nem kéne bent lenni az irodában, hiszen a rég nem látott barátok szerveztek közös vacsorát. 

Ha a fenti szituáció ismerős, netán olvasva még a gyomrod is görcsbe rándult, akkor nem is kell tovább magyaráznom a munkahelyi stresszt létét, mibenlétét. Arra viszont mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet, hogy lehet, sőt megítélésem szerint kell is vele foglalkozni. Nem muszáj stresszben leélni az életet, lehet kezelni, meg lehet tanulni csökkenteni, mégpedig úgy, hogy elsősorban magunkat figyeljük, fejlesszük. Számos stresszkezelési technika, módszer, tréning áll rendelkezésünkre.

Többek között coaching folyamatnak is lehet ez a célja – bár ritka az, hogy tisztán ezt határozzák meg az ügyfelek fő célként, az viszont már annál gyakoribb, hogy sokszor belefutunk, előkerül a közös munka során. Minden ember mást él meg stresszként, máshol van a határ a még pozitív irányban inspiráló és a már negatívan lefojtó feszültségnek. Vannak olyan eszközök, amelyek sokak számára működhetnek, de hogy az adott egyed számára mi a megfelelő, azt már testreszabottan, vele együtt lehet hatékonyan megtalálni, begyakorolni és használatára buzdítani, beépíteni a mindennapjaiba. 

Miért fontos számomra ez a téma?
Mert én nagyon stresszes típusú ember vagyok. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy mennyit jelent, ha át tudom kattintani a gondolataimat, és a szokásos, vészcsengős reakcióözön helyett, amely forgatókönyvében már benne van, hogy nem jöhetek ki jól, győztesen, úgy ahogy én elterveztem. Önismerettel, odafigyeléssel, gyakorlással úgy érzem, hogy jelentősen sikerült csökkentenem a stresszként megélt helyzetek számát, és főként a jelentkező stressz erősségét. A nekem bevált eszközökből osztanék meg párat az alábbiakban – mindenkinek sok szeretettel ajánlom kipróbálásra.

Néhány eszköz:
Elég sokszor egy jó kérdés például, hogy mit is veszíthetek, mitől félek és miért is? Mi a legrosszabb, ami történhet – és ez igazán fontos-e számomra? És mi a legjobb és miért is ne lehetne megkérdőjelezni dolgokat és milyen jogaink kötelezettségeink vannak és ezzel mennyire élek ill. nem élek.

Pozitív gondolkodásnagyon sokat segíthet, ha egy fontos prezentáció előtt pl. egy olyan múltbeli hasonló helyzetet idézünk fel, ami jól sikerült, amikor úgy éreztük, hogy igen, ezt tényleg jól csináltuk és megpróbáljuk minél színesebben, minél több tényezőt felidézve újra átélni azt a helyzetet. Már ebből a kis vizualizációs gyakorlatból rengeteg energiát meríthetünk az előttünk álló nagy eseményhez.

Ha indokolatlan negatív gondolatok uralkodnak el rajtunk (pl.: biztos azért néz rám ilyen furcsán, mert csúnyának talál, biztos valamilyen hibám miatt akar velem beszélni, stb.) akkor próbáljunk nagy levegőt venni, megállítani, blokkolni egyre aktívabban beinduló gondolatáradatunkat és tegyük fel a kérdést, hogy ez valóban így van, vagy mi képzeljük ezt. Miért is találna csúnyának az az ismeretlen ember, és ha még annak is talál, számít ez, fontos ez, indokolt-e, tudok ellene valamit tenni és akarok-e egyáltalán valamit tenni?

Ember és viselkedés szétválasztása nekem sokat adott. Ezt a technikát tovább tudtam adni másoknak is és ők is arról számoltak be, hogy tényleg már csupán ez a kis egyszerű módszer sokszor segít (pl.: kisfiam nevelésénél is odafigyelek, hogy ne azt mondjam, hogy buta vagy, hanem azt, hogy amit csinálsz, az butaság)

Abban biztos vagyok, hogy napjainkban szinte nincs olyan terület, szakma, ahol a stressz ne jelentkezne és nehezítené meg az ott dolgozók életét. De csak a kialakult helyzet, ami adott, az hogy hogyan viszonyulunk hozzá, az tőlünk függ!

2011. október 17., hétfő

Coaching - Az üzleti élet emberi oldala

"A saját fejünkben lévő ellenfél sokkal félelmetesebb, mint a háló túloldalán álló.” Timothy Gallwey fogalmazta meg ezt a coach körökben sokat ismételt gondolatot a The Inner Game of Tennis című könyvében közel 40 évvel ezelőtt.

Az egyént, a benne lévő belső akadályok gátolhatják abban, hogy a legtöbbet hozza ki magából a munkában. A munkatársakban rejlő teljesítménypotenciál töredéke jelenik meg a munkahelyen különböző külső (pl. szervezeti kultúra) vagy belső akadályok (pl. hiedelmek, gondolkodási- és viselkedési sémák, illetve önbizalomhiány) miatt.


A coaching kiváló eszköz arra, hogy ezeket a belső akadályokat elhárítsuk, és az erősségek kibontásra kerüljenek.


Ennek a folyamatnak fontos pillére az önismeret. A vezetőnek, menedzsernek szükségszerű ismernie saját képességeit, tudnia kell, hová tart, milyen céljai vannak, tisztában kell lennie a szándékaival, azok következményeivel és a másokra tett hatással is. Fontos, hogy egy jó vezető is, mint bárki más, aki elindult az önismereti úton, a visszajezések alapján „építkezzen” tovább önmagán. A jó vezetőt megfelelő önismeret is segíti abban, hogy felelősségteljes döntéseket hozzon.

A cégek többsége még mindig inkább általános és csoportos fejlesztőprogramokban gondolkodik, amikor a vezetők fejlesztéséről van szó, és kevésbé egyénre szabott megoldásokban.

A Coaching Határok Nélkül program keretében tapasztaltam egy elég szemléletes példát egy szerepjáték keretében egyik neves coach társunktól. Egy bank vezérigazgatóját játszotta, miközben Dr. Louis van Kessel önmagát adta, mint ismert coach. Louis minden tudását és tapasztalatát bedobta, hogy megnyerje a coachingnak a vezérigazgatót és általa a bankot. A vezérigazgatónak nem volt korábban coaching tapasztalata, ettől függetlenül a coachingról, mint lelkizésről vélekedett, miközben többször hangsúlyozta, neki határozott, céltudatos, pénzt termelő beosztottakra van szüksége. Élethű volt és elgondolkodtató.

Magam is végig végiggondoltam, hogyan is közelíteném meg egy döntéshozó jelenlétében a coaching jelentőségét.

Számomra a kulcsszó a tisztelet. Embertársaink iránti tisztelet, mely megjelenik az üzleti élet bármely területén. Azok a cégek, akik hosszú távon gondolkodnak, szerintem az embert, mint komplett és komplex egészet tisztelik munkatársaikban, függetlenül azok pozíciójától. Az üzleti világban leginkább a szakmai, vezetői kvalitások kerülnek előtérbe, a cégek ezek fejlesztésére koncentrálnak, hiszen ez jelenti számukra a garanciát a hatékony működésre, a megfelelő teljesítményre. Azonban akik áldoznak „az emberi oldal” fejlesztésére, minden munkatársat egy egyedi, megkülönböztethetetlen különlegességnek tekintenek és hiszik, hogy a coach támogatásával a mentális és vezetői edzés egyszerre szükséges a hatékony és hosszú távú fejlesztéshez, véleményem szerint ők járnak az élen hosszú távon. És hát, ki ne szeretne az elsők közé tartozni?

Előfordul, hogy a régi beidegződések, szokások mentén működik a vezető, pedig új szemléletre lenne szükség. Lehet, hogy „nem látja az ügyfél a fától az erdőt”, ilyenkor a coach ösztönzi a perspektíva váltást, és az ügyfelet arra készteti, hogy másik nézőpontból is ránézzen az adott helyzetre, ami új megoldásokhoz, lehetőségek felfedezéséhez vezethet. Az ügyfélnek van egyfajta észlelése magáról, másokról és az adott helyzetről, és ezen észlelése alapján cselekszik. A coach támogatásával az ügyfél tágíthatja a látókörét, növelheti a rugalmasságát és kreativitását.

Fontosnak tartom még kiemelni azt is, hogy a hosszútávon gondolkodó munkatársaknak nemcsak joga, hanem kötelessége is fejlődni.
A coaching segítségével a fentieken túl, az önmagát fejleszteni kívánó bármely vezető szelektálhat, beágyazhat, elmélyíthet a töménytelen szakmai tudásból, információból olyan ismereteket, melyek számára testre szabottak, vagy szabhatóak.


Így tud hiteles vezető maradni a gyorsan változó világban.

2011. október 9., vasárnap

Ha több időm lenne...

El szoktunk játszani a gondolattal, hogy mi mindent csinálnánk, ha több időnk lenne. A képzeletünkbe sok minden belefér, az időnk azonban egy adott mennyiség, korlátozott. Sok mindent bele kell szorítanunk és sok minden kimarad, amit pedig szeretnénk. Néha azt csináljuk, amit mások várnak el tőlünk, néha azt, amit mi határozunk el.
Nem mindegy, hogy mennyire tartjuk kézben az életünket, hogy tervezünk-e, vannak-e céljaink, tiszteljük-e eléggé magunkat, hagyunk-e időt a feltöltődésre stb.

Ahogy az időnket töltjük, az az életünk.

Ha túltervezzük, túl szoros az időbeosztásunk, kevés helye marad a spontán örömöknek. Ha egyáltalán nem tervezünk, akkor egyszer csak hiányérzetünk lesz, mert nem érezzük eredményesnek, hasznosnak, tartalmasnak az életünket.

A legjobb az arany középút, egyfajta egyensúly a tervezés, az irányítás és a spontaneitás között.

A tervezéssel tudjuk a jövőt, a vágyainkat a jelenbe hozni azáltal, hogy aktívan teszünk azért, hogy a vágyaink megvalósuljanak, pl. tanulunk valamit. A tervezés során döntéseket hozunk, prioritásokat, fontossági sorrendet állapítunk meg. Ezáltal nem sodródunk.

A döntések meghozatalakor érdemes önkritikusnak lennünk és megvizsgálnunk, hogy mennyire vagyunk a szokásaink rabjai, mennyire alakítja a napirendünket a másoknak való megfelelés, a nemet mondás képességének a hiánya, a pillanatnyi hangulatunk, a lustaságunk, vagy ellenkezőleg tudatosan döntünk és teszünk magunkért.

Ki az életünk főszereplője? 
Jó esetben mi magunk.

A tudatos döntéshez meg kell válaszolnunk azt a kérdést, hogy hogyan szeretnénk a következő éveket eltölteni, hogy mit szeretnénk elérni az életben, egyáltalán mik az életcéljaink.

A célok eléréséhez feladatok tartoznak, amelyeket sorrendbe állíthatunk fontosság szerint és amelyekhez határidőt is rendelhetünk.

Jellemzően a nagy célok megvalósítását halogatjuk a sok sürgős, ad hoc feladat miatt. A nagy célok megvalósítását lebonthatjuk egész apró feladatokra és így már könnyebb elkezdeni azzal foglalkozni, amivel mindig is szerettünk volna.

Írjuk le, hogy mi mindent tennénk, ha több időnk lenne és kezdjük el a tervezést és az időnk menedzselését.

2011. október 8., szombat

Sok munka nem egyenlő az eredményes munkával

„Egész nap pörgök, valójában mégsem haladok.”- mondta nekem az egyik ügyfelem. „Mi az, amin pörögsz?” – kérdeztem.
Olyan válaszokat kaptam, amiket nagyon sokan mondhatnának, akik egy multinál dolgoznak: Sorra jönnek az e-mailek és egymást követik a meetingek. Ezek szabják meg a nap dinamikáját. Valójában ekkor kiengedjük az irányítást a kezünkből.
„Mikor éreznéd azt, hogy haladtál a nap során?” - kérdésemre azt felelte, hogy akkor, ha lenne ideje a jövővel foglalkozni, gondolkodni, ötletelni.
Akkor már csak időt kell felszabadítani minderre.
Ez lehetséges.
Hogyan? 

Érdemes változtatni az e-mailezési szokásokon, levelezési kultúrán, például legyen egy világos utalás arra, hogy valakinek FYI (for your information), tájékoztatásul küldjük a levelet vagy választ várunk tőle, konkrétan dolga van-e vele vagy sem. Ezáltal eleve könnyebb a bejövő leveleket kezelni.
Aztán jön a mi dolgunk, hányszor nyitunk meg egy levelet és hogyan csoportosítjuk és végezzük el a teendőket. 
Érdemes hatékonyabbá tenni a meetingeket. Nem nagyon találkoztam olyan emberrel, aki azt újságolta volna nekem, hogy fantasztikusan inspiráló megbeszélésen volt a munkahelyén és alig várja a következőt, e helyett inkább „a már megint értekezlet” mondatokat hallom nagy sóhajok kíséretében.
(A hatékonyabb meetingekről a későbbiekben írok).

Kezelni kell még a „van pár perced?” típusú megszakításokat a nap során, ami érkezhet telefonon vagy személyesen is.
Nem véletlen, hogy van néhány olyan munkahely, ahol külön idő van kijelölve a szabad ötletelésre, akár egy ötleteket inspiráló külön helység is rendelkezésre áll, hiszen a napi rutin nem igazán jó táptalaja az ötletelésnek. Márpedig, ha csak a jelen tennivalóival vagyunk elfoglalva, akkor a tudatos tervezést engedjük ki a kezünkből, amivel a jövőt tudjuk a jelenbe hozni.
 
Aztán ott vannak még a szerepeink is.
Gyakran több szerepünk is van, amelyek fontosak a számunkra, és amelyeket gondosan, jól, netán maximalistán szeretnénk ellátni, pl. vezető, anya, testvér, nő, feleség, szerető, barát, gyerek, tanuló, oktató, író, sportoló – akár ez mind lehetünk egy személyben vagy még több is. Ha nem vagyunk elég asszertívak és tervezettek, akkor érezhetjük azt, hogy „Mindenki minket akar, szétszednek, és hol vagyunk mi az életünkben egyáltalán?”
Ha ilyet érzünk sürgősen tegyünk rendet és tegyük meg magunkat az életünk főszereplőjévé. Gondoljuk át, hogy az adott szerepben mi a legfontosabb a számunkra. Fókuszáljunk erre.
Írjuk össze az adott szerephez tartozó célokat, és teendőket. Bontsuk kivitelezhető méretűre a tennivalókat, határozzuk meg a prioritásokat.
A különböző életszakaszokban más-más szerepeink kerülnek előtérbe, ilyenkor fogadjuk el, hogy minden nem megy egyszerre. Aztán érvényesítsük, ami a papíron van. (A szerepekről is lesz még szó a későbbiekben.)

Lehetünk nagyon szorgosak, egy analógiával élve, felmászhatunk egy létrán jó magasra, csak nehogy ott derüljön ki, hogy nem is ahhoz a falhoz akartuk támasztani a létrát.
Ezt elkerülendő, a nagy rohanásban időnként álljunk meg, csendesedjünk el és figyeljünk befele, mi van bennünk, hogy vagyunk, hol vagyunk, merre tartunk, jó-e az nekünk amerre tartunk.
Az életünk olyan, amilyenné tesszük.

2011. október 6., csütörtök

Sziasztok!





Próbálgatom a szárnyaimat, hogyan is működünk ezen a blog felületen. Biztos vagyok benne, hogy pár hét alatt belejövünk és nagyon sok hasznos, érdekes bejegyzéssel fogunk szolgálni olvasóink számára.
Szeretettel köszöntök minden idelátogatót!
Bite Barbara

2011. október 5., szerda

Köszöntő

Ezennel útjára indítjuk a blogunkat. Igyekszünk a mindennapi élethez gyakorlati, hasznos témákkal jelentkezni, legyen az akár szakmai akár magánéletvezetéssel kapcsolatos.
Csatlakozz hozzánk és kövess minket!
Jó olvasást a blogunkhoz :)