Olyan válaszokat kaptam, amiket nagyon sokan mondhatnának, akik egy multinál dolgoznak: Sorra jönnek az e-mailek és egymást követik a meetingek. Ezek szabják meg a nap dinamikáját. Valójában ekkor kiengedjük az irányítást a kezünkből.
„Mikor éreznéd azt, hogy haladtál a nap során?” - kérdésemre azt felelte, hogy akkor, ha lenne ideje a jövővel foglalkozni, gondolkodni, ötletelni.
Akkor már csak időt kell felszabadítani minderre.
Ez lehetséges.
Hogyan?
Érdemes változtatni az e-mailezési szokásokon, levelezési kultúrán, például legyen egy világos utalás arra, hogy valakinek FYI (for your information), tájékoztatásul küldjük a levelet vagy választ várunk tőle, konkrétan dolga van-e vele vagy sem. Ezáltal eleve könnyebb a bejövő leveleket kezelni.
Aztán jön a mi dolgunk, hányszor nyitunk meg egy levelet és hogyan csoportosítjuk és végezzük el a teendőket.
Érdemes hatékonyabbá tenni a meetingeket. Nem nagyon találkoztam olyan emberrel, aki azt újságolta volna nekem, hogy fantasztikusan inspiráló megbeszélésen volt a munkahelyén és alig várja a következőt, e helyett inkább „a már megint értekezlet” mondatokat hallom nagy sóhajok kíséretében.
(A hatékonyabb meetingekről a későbbiekben írok).
Kezelni kell még a „van pár perced?” típusú megszakításokat a nap során, ami érkezhet telefonon vagy személyesen is.
Nem véletlen, hogy van néhány olyan munkahely, ahol külön idő van kijelölve a szabad ötletelésre, akár egy ötleteket inspiráló külön helység is rendelkezésre áll, hiszen a napi rutin nem igazán jó táptalaja az ötletelésnek. Márpedig, ha csak a jelen tennivalóival vagyunk elfoglalva, akkor a tudatos tervezést engedjük ki a kezünkből, amivel a jövőt tudjuk a jelenbe hozni.
Aztán ott vannak még a szerepeink is.
Gyakran több szerepünk is van, amelyek fontosak a számunkra, és amelyeket gondosan, jól, netán maximalistán szeretnénk ellátni, pl. vezető, anya, testvér, nő, feleség, szerető, barát, gyerek, tanuló, oktató, író, sportoló – akár ez mind lehetünk egy személyben vagy még több is. Ha nem vagyunk elég asszertívak és tervezettek, akkor érezhetjük azt, hogy „Mindenki minket akar, szétszednek, és hol vagyunk mi az életünkben egyáltalán?”
Ha ilyet érzünk sürgősen tegyünk rendet és tegyük meg magunkat az életünk főszereplőjévé. Gondoljuk át, hogy az adott szerepben mi a legfontosabb a számunkra. Fókuszáljunk erre.
Írjuk össze az adott szerephez tartozó célokat, és teendőket. Bontsuk kivitelezhető méretűre a tennivalókat, határozzuk meg a prioritásokat.
A különböző életszakaszokban más-más szerepeink kerülnek előtérbe, ilyenkor fogadjuk el, hogy minden nem megy egyszerre. Aztán érvényesítsük, ami a papíron van. (A szerepekről is lesz még szó a későbbiekben.)
Lehetünk nagyon szorgosak, egy analógiával élve, felmászhatunk egy létrán jó magasra, csak nehogy ott derüljön ki, hogy nem is ahhoz a falhoz akartuk támasztani a létrát.
Ezt elkerülendő, a nagy rohanásban időnként álljunk meg, csendesedjünk el és figyeljünk befele, mi van bennünk, hogy vagyunk, hol vagyunk, merre tartunk, jó-e az nekünk amerre tartunk.
Az életünk olyan, amilyenné tesszük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése