Végre elkészült a nagy prezi, és még a határidőt is sikerült betartani, ráadásul a jövő évi számok egészen jó tendenciát mutatnak – milyen kellemes ez az érzés, amikor hosszú napok/hetek erőltetett munkájával sikerül végső pontot tenni a jövő évi budget prezentációra, ami érzéseink szerint még jól is sikerült. Ilyenkor olyan jól esik hátradőlni és élvezni a pillanatot. Igen ám, de ezt az idilli hangulatot percek alatt tudja megsemmisíteni az a hír, hogy változtak a főbb számok, holnapra kalkuláld át az egészet, az pedig csak fokozza a helyzetet, hogy már este 7 óra van, rég nem kéne bent lenni az irodában, hiszen a rég nem látott barátok szerveztek közös vacsorát.
Ha a fenti szituáció ismerős, netán olvasva még a gyomrod is görcsbe rándult, akkor nem is kell tovább magyaráznom a munkahelyi stresszt létét, mibenlétét. Arra viszont mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet, hogy lehet, sőt megítélésem szerint kell is vele foglalkozni. Nem muszáj stresszben leélni az életet, lehet kezelni, meg lehet tanulni csökkenteni, mégpedig úgy, hogy elsősorban magunkat figyeljük, fejlesszük. Számos stresszkezelési technika, módszer, tréning áll rendelkezésünkre.
Többek között coaching folyamatnak is lehet ez a célja – bár ritka az, hogy tisztán ezt határozzák meg az ügyfelek fő célként, az viszont már annál gyakoribb, hogy sokszor belefutunk, előkerül a közös munka során. Minden ember mást él meg stresszként, máshol van a határ a még pozitív irányban inspiráló és a már negatívan lefojtó feszültségnek. Vannak olyan eszközök, amelyek sokak számára működhetnek, de hogy az adott egyed számára mi a megfelelő, azt már testreszabottan, vele együtt lehet hatékonyan megtalálni, begyakorolni és használatára buzdítani, beépíteni a mindennapjaiba.
Miért fontos számomra ez a téma?
Mert én nagyon stresszes típusú ember vagyok. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy mennyit jelent, ha át tudom kattintani a gondolataimat, és a szokásos, vészcsengős reakcióözön helyett, amely forgatókönyvében már benne van, hogy nem jöhetek ki jól, győztesen, úgy ahogy én elterveztem. Önismerettel, odafigyeléssel, gyakorlással úgy érzem, hogy jelentősen sikerült csökkentenem a stresszként megélt helyzetek számát, és főként a jelentkező stressz erősségét. A nekem bevált eszközökből osztanék meg párat az alábbiakban – mindenkinek sok szeretettel ajánlom kipróbálásra.
Néhány eszköz:
Elég sokszor egy jó kérdés például, hogy mit is veszíthetek, mitől félek és miért is? Mi a legrosszabb, ami történhet – és ez igazán fontos-e számomra? És mi a legjobb és miért is ne lehetne megkérdőjelezni dolgokat és milyen jogaink kötelezettségeink vannak és ezzel mennyire élek ill. nem élek.
Pozitív gondolkodásnagyon sokat segíthet, ha egy fontos prezentáció előtt pl. egy olyan múltbeli hasonló helyzetet idézünk fel, ami jól sikerült, amikor úgy éreztük, hogy igen, ezt tényleg jól csináltuk és megpróbáljuk minél színesebben, minél több tényezőt felidézve újra átélni azt a helyzetet. Már ebből a kis vizualizációs gyakorlatból rengeteg energiát meríthetünk az előttünk álló nagy eseményhez.
Ha indokolatlan negatív gondolatok uralkodnak el rajtunk (pl.: biztos azért néz rám ilyen furcsán, mert csúnyának talál, biztos valamilyen hibám miatt akar velem beszélni, stb.) akkor próbáljunk nagy levegőt venni, megállítani, blokkolni egyre aktívabban beinduló gondolatáradatunkat és tegyük fel a kérdést, hogy ez valóban így van, vagy mi képzeljük ezt. Miért is találna csúnyának az az ismeretlen ember, és ha még annak is talál, számít ez, fontos ez, indokolt-e, tudok ellene valamit tenni és akarok-e egyáltalán valamit tenni?
Ember és viselkedés szétválasztása nekem sokat adott. Ezt a technikát tovább tudtam adni másoknak is és ők is arról számoltak be, hogy tényleg már csupán ez a kis egyszerű módszer sokszor segít (pl.: kisfiam nevelésénél is odafigyelek, hogy ne azt mondjam, hogy buta vagy, hanem azt, hogy amit csinálsz, az butaság)
Abban biztos vagyok, hogy napjainkban szinte nincs olyan terület, szakma, ahol a stressz ne jelentkezne és nehezítené meg az ott dolgozók életét. De csak a kialakult helyzet, ami adott, az hogy hogyan viszonyulunk hozzá, az tőlünk függ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése