Mennyit érsz? - Magas az önbecsülésed?

Tényleg értékeled magad? Értékeled azt, aki vagy és nem csupán azt, amit csinálsz?

A legtöbb embernek valamin múlik az önértékelése, pl. a teljesítményen, mások általi elfogadáson vagy a sikerességen.

Feltételhez kötöd az önértékelésedet?

Akkor vagy oké, ha tökéletes vagy? Akkor vagy oké, ha másoktól pozitív visszajelzést kapsz a teljesítményedre? Akkor vagy oké, ha segítesz másokon? Akkor vagy oké, ha jól keresel? Akkor vagy oké, ha jól sikerülnek a dolgaid?

Jó, ha sikerülnek a dolgaid, de nem leszel kevésbé értékes attól, ha nem mindig történik így.

Vezetők beleeshetnek abba a hibába, hogy akkor tartják magukat jó vezetőnek, ha mindent jobban tudnak a beosztottaiknál vagy ha sohasem hibáznak. Mindezekkel olyan magas és irreális elvárásokat támaszthatnak saját magukkal szemben, aminek lehetetlen megfelelni és ez kihat az önértékelésre is. Az alacsony önértékelés sokszor alacsony teljesítményt von maga után és ebből egy ördögi kör lehet könnyen.

Ha feltételhez kötöd az önbecsülésedet és nem teljesül a feltétel, akkor könnyen csalódsz és értéktelennek érzed magad, ami aláássa az önbizalmadat.

A feltétel nélküli önértékelés azt jelenti, hogy oké vagy, mert te vagy.

Ha magas az önértékelésed, akkor elfogadod a többi embert, tiszteletet tanúsítasz irántuk, akkor is, ha nagyon különböznek tőled. Ha magas az önértékelésed, akkor ismered a saját erősségeidet és gyengeségeidet és nyitottan, fejlődési lehetőségként fogadod a viselkedésedre vonatkozó visszajelzéseket a környezetedtől.

Az önértékelés fejlesztéséhez idő, akaraterő, fókusz, erőfeszítés és türelem kell.

Érdemes a személyiséget és a viselkedést különválasztani és megkülönböztetni azt, aki vagy, attól, amit teszel.

Önbecsülésünket befolyásolják a környezetünk visszajelzései.

Ha a viselkedésedre vonatkozóan kritikát kapsz, ne vedd támadásnak.Egy képzeletbeli jelzőlámpát magadban állíts sárgára és engedd meg magadnak, hogy meghalld, amit mondanak mások és aztán döntsd el, hogy részben vagy egészben elfogadod-e vagy elutasítod a visszajelzést.

Kiemelt szerepe van például az iskoláknak, a tanároknak abban, hogy az adott diák önbecsülése hogy alakul. Ha a diákok azt érzik, hogy a személyüket elfogadják, akkor könnyebben változtatnak a kifogásolt viselkedésen, például szívesebben elkészítik a leckét, mintha a személyiségüket illetően hallanak kritikát, pl. azt, hogy lusták vagy reménytelen esetek stb. Volt alkalmam egészen közelről látni, kétféle iskola különböző hozzáállásának, megközelítésének a hatását. Más volt a tanulási kedv, motiváció és energiaszint a két helyen.

Ún. stroke-nak, simogatásnak nevezik a pozitív visszajelzéseket, pl. dicséretet.

Kaphatunk negatív stroke-t is, nem csak pozitívat.

Négyféle stroke-ot különböztetünk meg: feltételhez kötött pozitív, feltételhez kötött negatív, feltétel nélküli pozitív vagy feltétel nélküli negatív stroke-ot.

A negatív feltétel nélküli stroke-ok rombolóak, elfogadhatatlanok,
pl. „ nem lepődöm meg azon, hogy nem sikerült a vizsgád, te teljesen hülye vagy ehhez”. Ez a személynek szóló negatív kritika. Kerüljük el, hogy ilyet adjunk másoknak. Ha pedig mi kapunk ilyet, tudjuk, hogy ez mi és ne vegyük figyelembe.

A feltételhez kötött negatív stroke-ok  a cselekedetre vonatkozó negatív visszajelzések, amiből tanulhatunk, és ami alapján bizonyos cselekvéseinken változtathatunk, pl. „a prezentációd jobban sikerült volna, ha a közönséggel szemkontaktust tartasz”.

A feltételhez kötött pozitív stroke-ok a cselekedetre vonatkozó pozitív visszajelzések, ami megerősíti azt, hogy amit teszünk, az a környezetünknek is rendben van, pl. „igényes volt a prezentációd, mert több forrásból is utána néztél a témának és a formázással szépen kiemelted a tartalmat”.

A feltétel nélküli pozitív stroke a személynek szóló pozitív visszajelzés, pl. „szeretem, hogy ilyen strukturált vagy, megkönnyíti a munkám, jobban látom a prioritásokat”.

Felhasznált irodalom:

Stephen Neale, Lisa Spencer-Arnell és Liz Wilson: Érzelmi Intelligencia Coaching