Az év végi hajrá sokunknak ismerős fogalom. Ez egy sűrű időszak, mind a teendőket tekintve, mind érzelmileg. Könnyen túlvállaljuk magunkat és kimerülünk, mire elérkezik a karácsony estéje.
A karácsonyi ünnepek, amit szeretteinkkel töltünk, lelki feltöltődést, örömöt, meghittséget, a szeretet és az összetartozás érzését adják, ha nem feszítjük túl magunkat, és lelkileg is rá tudunk hangolódni az ünnepre.
Ne hagyjuk, hogy az esetleges „kell”- gondolatok és irreális elvárásaink magunkkal (és/vagy másokkal) szemben eluralkodjanak rajtunk.
Ha netán azt észleljük magunkon, hogy egy programot futtatunk, miszerint meg kell tisztítani az ablakokat, ajtókat, ki kell mosni az utolsó székpárnát és függönyöket is, ha törik, ha szakad, stb., és bebetonozott elképzelésünk van arról, hogy milyen menet szerint kell lezajlania az ünnepnek, akkor álljunk meg egy pillanatra és nézzünk rá magunkra kívülről.
Kérdezzük meg magunktól, hogy mi is az, ami igazán fontos nekünk ebben az ünnepben.
A korábbi karácsonyokra visszatekintve, mi volt az, ami igazán az örömöt adta nekünk?
Valószínűleg az együttlét békéje, harmóniája, a közös élmények és játék öröme, a közös sütés-főzés és készülődés, a családi történetek mesélése, egymásnak adott és egymástól kapott figyelem az, ami az eszünkbe jut.
A „kell” gondolatok, a teljesítés, netán a perfekcionizmus rugalmatlanná tesznek minket és megakadályozzák, hogy átéljük a karácsony adta varázst, azt a varázst, amit várunk, amit kapunk és adunk, és amiből aztán meríteni tudunk később a mindennapokban.
Megválaszthatjuk, hogy hogyan tekintünk az ünnepre. Úgy, mint a teendők sokaságára és rohanásra, vagy úgy, mint egy varázslatra és meghitt együttlétre.
Az ünnep attól lesz varázsos, ha hagyjuk magunkat elvarázsolni. Ha megéljük a készülődés pillanatait, a várakozás, titkolózás izgalmát, és ha figyelünk közben egymásra.
Szánjunk időt magunkra, az elcsendesedésre, hogy be tudjuk engedni azt a varázst, amit az ünnep ad.
Wass Albert gondolatát kínálom a kedves olvasóknak:
„Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek
hogy emberek lehessetek!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése