Kolléganőm ma átküldött nekünk egy gondolatot, amelyet egy 2004-es dr. Tulassay Zsolttal készült interjúban olvasott.
Ezt szeretném most megosztani az olvasóinkkal is:
„Öntől nem hallani panaszt, csak hihetetlen munkabírása ötlik szembe. Honnan van ennyi energiája? Mi motiválja?
– Tanáraimtól azt tanultam, hogy munka nélkül nincs eredmény. A munkához az erőt a hit adja. Annak a hite, hogy a sikerhez vezető út az egyetlen kibontakozási mód, hogy nem képzelhető el más megoldás, mint a cél elérése, és hogy alkalmasak is vagyunk a feladat maradéktalan elvégzésére. Annak a hite, hogy felkészültségünk képessé tesz az eredményességre, hogy az igényes munka, a kitartás, az energiát nem kímélő erőfeszítés és az elszánt akarat az egyetlen tisztességes módja a feladat elvégzésének és a siker elérésének. Annak a hite, hogy a helytállásban azonos értékeket képviselő, hasonló gondolkodásmódot és igényességet megjelenítő közösségre támaszkodhatunk. Remélnünk kell, hogy az elszántsághoz majd szerencse is társul, és bíznunk kell abban, hogy lesz erőnk célba érni.”
Ahogy a kolléganőimmel egymás után elolvastuk, szinte ugyanazt a reakciót váltotta ki belőlünk. Ez rólunk szól, mi is ilyenek vagyunk, így dolgozunk, formálódunk, így alkotunk egy csapatot. Sőt tovább megyek, mert a két héttel ezelőtti Rakonczay Viki előadásával is összecsengenek a fejemben ezek a gondolatok.
Akkor most hogy is van ez, megfejtettük a sikeresség titkát? Elegendő tehát kitűzni egy célt, amiben teljes lényünkkel, erőnkkel hiszünk, majd a tőlünk telhető legtöbbet megtenni érte azzal a tudattal, hogy képesek vagyunk rá, és kellő önbizalommal rendelkezve megrendíthetetlenül küzdve haladni lépésről lépésre. Ha ennyi nem teljesen elegendő maradéktalanul saját sikerességünk beteljesedéséhez, de az biztos, hogy közelebb visz az eléréséhez.
Ahányszor elolvasom ezt a pár sort, mindig újabb és újabb fontos mondanivalót találok benne. A csapatról, mint arról az összetartó, egymást támogató, és hasonló igényességgel együtt dolgozó közösségről beszél, amiben minden egyes tagja biztonságban és jól érzi magát. Tudja hol a helye és szerepe, és bízhat társaiban, tudja a közös célt, és azt hogy ebben nincs egyedül. Hihetetlen erőt és inspirációt tud adni – ezt akár saját példánkra vetítve is mondhatom. A tudat, hogy a nehezebb napokban, feladatokban ott egy társ, egy hasonló másik ember, akire szinte feltétel nélkül támaszkodhatunk, számíthatunk, mert tudjuk, hogy a céljaink közösek, tudjuk, hogy neki is legalább olyan fontos, mint nekünk, és ha valamelyikünk hite meginog, akkor a másik még mindig fülön tudja ragadni, és kihúzni az időszaki csüggedésből. Ez egy csodálatos dolog, mindenkinek szívből ajánlom, hogy találjon egy ilyen közösséget életében, és legyen módja így dolgozni – érezze meg a különbséget, és akkor meg fogja érteni, hogy miről is szól itt ez a néhány sor!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése