Álmok és ébredések - Siklós Barbara stíluscoach írása

Életünk ébredésekből és visszaalvásokból áll: minden reggel felkelünk, és minden este lefekszünk (jó esetben).

De ugyanúgy igaz ez nagybetűs Életünkre is: vannak időszakok, amikor téli álmot alszunk, hagyjuk, hogy sodorjanak a hétköznapok, nem azt csináljuk, amit szeretnénk, de nem teszünk ellene, mert vagy nincs erőnk vagy nincs motivációnk vagy mert nem is érzékeljük, hogy éppen ebben a fázisban vagyunk.

Majd jönnek szakaszok, amikor felébredünk, ráeszmélünk, hogy nem vagyunk boldogok, valami hiányzik az életünkből, váltani kellene, más életre vágyunk és kezünkbe vesszünk az irányítást.

Eddigi éveimet én is e két „állapotra” tudnám osztani.

Gyermekkorom egyértelműen az ébredésről szólt: rácsodálkozás a világra, tanulás, boldog családi élet, mindennapok egy idegen országban, rengeteg-rengeteg tapasztalás.

A negatív váltás, emlékeim szerint valamikor 16-18 éves korom körül kezdődött és állt be. Hosszú, telet-nyarat átölelő „ébren-álomba” zuhantam. Sodródtam a mindennapokkal. Beleragadtam egy hosszú, de jövőtlen kapcsolatba. Éber Csipkerózsikaként tengődtem. Nem a saját életemet éltem, nem voltam saját magam, de mégsem érett meg bennem a változás iránti vágy. A munkahelyem nem volt se rossz se nem jó, be kellett járni, nem gondolkoztam a miértjén. Amikor az ember az álom szakaszban van, nem érzékeli, hogy ez így nem jó. Majd amikor elkezdi piszkálni valami belülről, akkor ébred rá, hogy lépni kellene valamerre. Ilyenkor általában még nem tudjuk merre?)

A változás szele 2000 tájékán csapott meg először, de igazán csak 2004-ben kezdődött el. Ekkor kezdett el mozgolódni a belső gondolat, hogy valami nincs a helyén, nem kerek az életem. Ekkor kezdtem el keresni egy új irányt és egyben kezembe venni az irányítást. Ekkor kezdtem el a realitás talaján álmodni, hogy aztán ezek az álmokat célokká majd valósággá alakítsam át.

Leültem és átgondoltam, mit szeretnék elérni ebben az életben, mik az álmaim, hogyan szeretném érezni magam, amikor idős koromba visszanézem majd és értékelem Életemet. Ez az utolsó gondolat adott egy hatalmas lökést: a papíron ugyanis az állt: „Ha visszatekintek majd életemre, vállon veregethessem magam és azt mondhassam: Jól csináltad öreglány!”

Az álmok viszont, álmok maradnak, ha nem indulunk el a megvalósítás útján és nem alakítjuk őket át célokká: kézzel fogható, reális, mérhető, időben meghatározott, motiváló célokká.

Ha ezek megvannak nincs más hátra, mint meg is valósítani őket, hogy a célok valósággá alakuljanak át. Ehhez viszont kitartás és erő szükséges.

Az alábbiakban összeszedtem a lépéseket, ahogyan én haladtam az álmok>célok>valóság evolúciós fokain.

1. Írj egy listát az álmaidról. A legapróbbaktól a legnagyobbakig. Ezt a listát folyamatosan bővítsd, vedd elő újra és újra, olvasgd és ízlelgetem. Nincs „cikis” vagy „béna” álom. A TE álmod, ezért számodra a legfontosabb. (nálam pl. szerepel az álom-listán egy motorcsónakkal történő száguldás a tenger közepén, miközben Jan Hammer „Crockett’s theme-jét hallgatom )
2. Rangsorolj. Nézd meg, melyik álom számodra a legfontosabb, melyiken szeretnél rögtön elkezdeni dolgozni. Kezdetben indulj el hát egy álom nyomvonalán. Ha már gyakorlottabb leszel, több álom megvalósításán is munkálkodhatsz egyszerre.
3. Majd kezd el a kiválasztott álmot célokká alakítani: hogyan éred el az álmod? Milyen célokat kell kitűznöd és elérned, hogy az álom valóra váljon? Fogalmazd meg a lépéseket. (az én esetemben pl. – csak, hogy egy kézzel fogható esetnél maradjunk – azt jelenti, hogy be kell szereznem a dalt; be kell szereznem egy lejátszó eszközt, amin hallgathatom; el kell jutnom egy tengerparti helyre, ahol van motorcsónak bérlési lehetőség)
4. És végül jön a megvalósítás szakasz, amikor is a kitűzött célokat megvizsgáljuk és megtervezzük a lépéseket, hogy az álom valósággá váljon. (hogy továbbra is a saját példámnál maradjak: beszerzem az eszközöket és felkutatom, hol lehet motorcsónakot vezetni. Befizetem az utat a helyszínre, összegyűjtöm a pénzt)

Persze az én példám nagyon egyszerű és ez csak egy módja álmaink valóra váltásának, de általában egy komoly álom megvalósítása évekbe is telhet. Így elhagyhatatlan emberi tényező a kitartás, és ami még fontosabb, az elég vonzó álom.

Útravalóul álljon hát itt egy elraktározandó idézet Leon Suenens bíborostól:

„Boldogok azok, akik álmodnak és készek arra, hogy megadják az árát annak, hogy álmaikat valóra is váltsák."

Játékra márpedig nincs időm, lefoglalnak a mindennapok

A napi rutinban, a teljesítés és célok világában könnyen kizárjuk az életünkből a játékot és a szórakozást. Hivatkozhatunk arra, hogy nincs pénzünk, rossz az idő vagy magánéleti gondunk van, netán munkahelyi problémák nyomasztanak. Valójában bármi is a helyzet, rajtunk múlik, hogy mennyi örömöt és játékot engedünk be a mindennapjainkba. Olyan az élet, amilyenné tesszük. Vannak adott keretek, az igaz, de ezeket a kereteket mi töltjük fel tartalommal.

A Psychologies magazine januári számában van egy hosszabb összeállítás erről a témáról. Dr Stuart Brown, pszichiáter szerint a játék, szórakozás ellentéte nem a munka, hanem a lehangoltság és fásultság. A játékra való képesség – az, hogy teljesen át tudjuk adni magunkat egy számunkra örömteli tevékenységnek különösebb cél nélkül – egyaránt fontos az érzelmi és fizikai jóllétünk szempontjából.

Míg a gyerekekben hatalmas a kíváncsiság és a játékosság, amely egyébként segíti őket abban is, hogy gyorsan tanuljanak, addig nekünk felnőtteknek sokszor nehéz kikerülni a hétköznapi rutinból és hajlamosak vagyunk „egy programot futtatni”, amiben a kötelező vagy annak vélt dolgok szerepelnek elsősorban, pedig a játék öröme energiát, jó kedvet ad és frissen tart. Az átélt pozitív érzések, élmények boldogabbá tesznek. Ha betáblázzuk magunkat, egyszerűen nem marad hely a spontán dolgokra, lankad a kíváncsiságunk, csökken a nyitottságunk és belefásulunk a napi rutinba. Az élet nem lesz más mint kötelező dolgok sora.

Szükségünk van olyan élményre, olyan időtöltésre is, amely egyszerűen csak jókedvre derít és nincs különösebb célunk vele, nem tartozik feltétlen sem a hasznos, sem a szakmai-szellemi fejlődésünket szolgáló kategóriába.

Mit tegyünk, ha szeretnénk több „mókát-kacagást” vinni az életünkbe?

A cikkben azt javasolják, hogy készítsünk egy listát mindazokról a dolgokról, tevékenységekről, amit élveztünk csinálni gyerekként és vessük össze azokkal, amik jelenleg örömöt adnak a számunkra. Próbáljunk becsempészni gyerekként kedvelt tevékenységeket a mindennapjainkba.

Minden nap csináljunk valamit máshogy, próbáljunk ki valami újat, pl. új útvonalon menjünk a munkába, együnk ebédre valami mást, mint amit általában szoktunk, stb. Mozduljunk ki a megszokott kerékvágásból. Ha így teszünk, ha valamit máshogy csinálunk, akkor Ben C Fletcher professzor szerint elkezdünk máshogy gondolkodni és ennek hatására változik az életünk is.

Minél rugalmasabbak vagyunk, minél kevésbé vagyunk a megszokásaink rabjai, annál inkább alkalmazkodunk a különböző helyzetekhez. Ez a rugalmas hozzáállás, alkalmazkodás összefügg a játékra való nyitottsággal is.

Annyi minden rejlik az életben, bátran próbáljunk ki új dolgokat, ébresszük fel magunkban újra a gyermeki kíváncsiságot, és érezzük jól magunkat.