A Testtudat és a Coaching

Jelenlétünk, az, hogy hogyan vagyunk ott mindennapjainkban, miként viszonyulunk önmagunkhoz, környezetünkhöz, a minket körülvevő dolgokhoz, emberekhez - azaz milyen a fellépésünk úgy általában - nagyban befolyásolja hangulatunkat, sőt, a velünk történő eseményeket is. Coachként teljes mértékben a jelenlétünkkel, személyiségünkkel dolgozunk. De így vannak ezzel az előadóművészek és táncosok is, csak ott ezt testtudatnak nevezzük.

Versenytáncosként ezt a témakört igen behatóan volt alkalmam megismerni, kitapasztalni és alkalmazni, majd miután más versenyzőkkel, táncosokkal kezdtem el foglalkozni, az ő viszonyulásukat is megfigyelhettem ehhez a ’dologhoz’. Nevezhetjük ezt jelenlétnek, aurának, magabiztosságnak, testtudatnak, de valahogy mindegyikben ott van az a sokak által megfoghatatlannak tartott erő, eszköz, mely véleményem szerint igen is tanulható, fejleszthető és hasznos, hasznosítható.

Nézzük meg, miként is érzékelhető a testtudat. Van, aki határozott, jó megjelenésű, jó fellépésű, magabiztosságot sugárzó. Van, aki visszahúzódó, ideges benyomást keltő, határozatlan, önbizalomhiányos. És vagyunk sokan, akik ezeket napi szinten váltogatjuk, kerülünk egyikből a másikba, néha pillanatok leforgása alatt. A fentiekből már tudjuk, hogy hangulatunk, közérzetünk, idegállapotunk kihat testünkre, és meglátszik rajta. Semmi gond ezzel, hiszen emberből vagyunk gyúrva.

De vajon azok, akik a testtudat jó oldalán állnak, akiknek ez megy, megadatott (stb…), azok szimplán szerencsések, vagy netán tudnak valamit, amit mások nem? Lehet jól fellépni, magabiztosságot sugározni? Ha megnézzük, hogy mitől sikerül valakinek, vagy valaki mitől határozott, megnyerő, győztes, jó kisugárzású, akkor nyilván sok-sok paramétert figyelembe vehetünk, de mindennek van egy közös eredője, ami az általunk másokban keltett benyomás, és ennek az alapja nem más, mint a saját, tudatosított, felismert testtudatunk.

Versenyzők esetében ezt a versenyzői hozzáállásnak, fellépésnek nevezzük. Táncban ezt pont ugyanolyan eszközökkel ismerjük, ismertetjük fel, tanuljuk, gyakoroltatjuk, mint a terápiában, és miért ne a coachingban: önreflexió, vizualizáció, önkontrol, autogén tréning. Ennek lesz az eredménye, hogy amellett, hogy például a táncos érzi, észleli a többiek jelenlétét és mozgását, és megtalálja közöttük a helyet, az utat (floorcraft), azt is észreveszi, hogy ha változások lépnek fel benne, a páron belül (balance-vesztés, gyengülés, önbizalom megingása, közös kapcsolat megbomlása, koncentrációzavar). Erre aztán azonnal reagálni tud, megelőzve ezzel egy láncreakciót, lefelé mutató spirált, ami nagyon jól maga alá tudja temetni az embert. Az a versenyző, aki megtanulja használni a testtudatát (ami messze túlmutat a felismerésen és a megértésen), az olyan autóban ül, aminek ő maga tartja kezében a kormányát, és irányítja amerre ő akar menni, nem pedig ide-oda furikázik, vagy egy taxiban ül és fuvarozzák valahová…

Nagyon sok hasonlóság van a sportban, a mindennapi életben és az üzleti szférában egyaránt. Politikusok, aktivisták, üzletemberek (házaló ügynöktől az executive szintig) vették aztán górcső alá, és igyekeznek kiaknázni, alkalmazni. És ebben legtöbbüknek egy coach nyújtott támogatást.

A fenti cikk az eredtileg a Magyar Coachszemle szakmai száában jelent meg 2013. májusában.

„Karriert szántál nekem, ívelőt….

…Hírt. Pénzt. Sikert. Csillogó életet. Híres verseket és regényeket.” – írja Szabó Magda. De vajon mi ténylegesen a karrier? Többféle definíciót találtam az interneten: - „az életpályán való érvényesülés, előmenetel a munka világában egy szervezeten belül…” - „egy embernek a munkában eltöltött ideje, fejlődése, szerencsés esetben önmegvalósítása, képességeinek, maximális kifejlesztése, kiteljesítése”

- „a munka világában betöltött szerepek társadalmilag elismert mintáinak a sorozata, általában növekvő presztízzsel, felelősséggel és anyagi elismeréssel”
 - „egy személy élete során szerzett munkatapasztalatok és tevékenységek sora”
Továbbá sokaknak karrier az , ha hírnévre teszünk szert, vagy ha egy multinacionális vállalatnál eljutunk felső vezetői pozícióba.
Véleményem szerint, ezek az állítások csak abban az esetben nevezhetőek karriernek, ha

• az illetőnek ez a célja ezzel eléri álmait 
• ebben tudja megvalósítani önmagát, tud kiteljesedni 
• ugyanakkor a „szintjének”megfelelő kihívásokkal is találkozik.

 Mi kell tehát a karrier építéséhez?

Ha csak sok pénzt akarunk keresni az kevés az “építkezéshez”. Fontos, hogy legyen egy magasztosabb „akarás”. Ehhez pedig elengedhetetlen tényezők az önismeret és  céljaink megvalósításának vágya. Tisztában kell lennünk azzal (önismeret, cél feltérképezése), hogy

• Mit szeretnénk elérni az életben?
• Hogyan szeretnénk élni?
• Mire van szükségünk a boldogsághoz?
• Mi érdekel bennünket (annyira, hogy még fizetni is képesek lennénk, csak, hogy végezhessük ezt a tevékenységet)?
• Mik az erősségeink, képességeink?

Ha a fenti kérdésekre megvannak a válaszok, akkor kezdhetjük el megvizsgálni a cél megvalósításának körülményeit:.

• Milyen végzettségünk, tapasztalatunk van ezen a téren?
• Miben kell még fejlődnünk, hogy elérjük a célunkat?
• Ehhez milyen hátterünk van, ami segíthet: anyagi vagy szellemi?
• Mennyi időt tudunk szánni a fejlődésre?
• Hol tudjuk tovább képezni magunkat?

Ha ezekre a kérdésekre is megvannak a válaszok, a következő lépés a cselekvés és akitartás, hogy megvalósítsuk kitűzött céljainkat.

A karrier fogalma, tehát nem általánosítható, hanem egyéni, személyre szabott. De legfőbb lényege, hogy örömmel töltsön el a kitűzött cél elérése és elvárásainknak megfelelően ki tudjunk teljesedni az adott tevékenységben.

Hogyan maradj fiatal - ötletek

Nem szeretem a továbbküldözgetős e-maileket, főleg azért nem mert a lelkiismeretre és a rossztól való félelemre apellálnak, hogy ha nem küldöd tovább minimum 10-20 embernek, vagy inkább lehetőleg az összes ismerősödnek, akkor micsoda tragédia fog érni a napokban. De most kaptam egy olyan levelet, amit valóban érdemesnek tartok megosztani – annál is inkább, mert nem írták a végére, hogy meg kell! Az írás 10 pontot tartalmaz, ami mind ahhoz segít hozzá, hogy megőrizd az erődet, fiatalságodat! Ez a téma ilyenkor ősszel igencsak aktuális, mert ez az évszak egy kicsit az elmúlásról, újrakezdésről is szól. Kivétel nélkül minden pontjával egyet tudok érteni, ezért is gondoltam, hogy hasznos lehet itt a blogunkon is közzétenni. Nem bírtam megállni, hogy az egyes pontokhoz ne írtam oda a saját megjegyzéseimet is dőlt betűkkel.  

1. Dobd ki a haszontalan számokat. Úgymint kor, súly, vérnyomás stb. Aggódjanak a doktorok ezek miatt. 

Ez persze nem azt jelenti, hogy legyünk struccok és ne vegyünk tudomást a problémáinkról – inkább az üzenete, hogy ne itt legyen a fókusz az életünkben. Ne azon aggódjunk, amin vagy nem tudunk változtatni, vagy egy kedvezőtlen tény, hanem azt találjuk ki, hogy miként tudjuk még jobban érezni magunkat az életben, hol vannak azok az apró csodák, szépségek, jóságok, amiket érdemes észrevenni és amire lehet építeni.  

2. Csak vidám barátokat tarts! A rosszkedvűek lehúznak. 

Ez óriási igazság. Rakonczay Viki előadását már több ízben volt szerencsém meghallgatni, és mindig megragad a fejemben, amikor erről beszél. A mi választásunk, a mi döntésünk, hogy gondjainkkal, problémáinkkal kiket keresünk meg, akik sajnálnak, azt erősítik, hogy tényleg milyen szerencsétlenek vagyunk és egyébként is milyen szörnyű világban élünk. Vagy inkább pozitív emberekkel osszuk meg, akik velünk tudnak örülni, és még plusz energiát kapunk tőlük (persze mindezt úgy, hogy ők is tovább töltődnek). Nézzünk szét magunk körül, vegyük csak sorjába, hogy mi kikkel beszéljük meg életünk dolgait! Hogy érezzük magunkat egy olyan beszélgetés után, ahol csak a rosszak kerültek elő, és hogyan egy mosolygós kis csevej után? 

3. Tanulj folyamatosan. Tanulj többet a számítógépről, autókról, kertészkedésről és mindenről... Soha ne hagyd az agyadat pihenni. 

Igen, ha nem hagyjuk például a tévé előtt ülve ellustulni az agyunkat, folyamatosan nyitottak és érdeklődők vagyunk az újdonságok felé, akkor nagy lépést tettünk agyunk fiatalon tartása irányába. Apósom például 72 évesen is cikkeket írt számítógépen, amit interneten keresztül küldött el a kiadónak. Apukám leül, és bár úgy tűnik éppen pihen, de közben egy új repülőgép modell tervei állnak össze a fejében, mindezt 75 évesen teszi. Szóval ha nem hagyjuk agyunkat pihenni, akkor azt azzal hálálja meg, hogy friss marad, frissen tart minket.  

4. Élvezd az egyszerű dolgokat. 

Erről sokat szoktam papolni barátnőimnek is. Igen, ez számomra nagyon fontos, és sajnos a mai fogyasztás-központú társadalmunkban sokszor elfeledkezünk róla, hogy örömet és szépséget nemcsak a bevásárlóközpontokban elköltött pénzért kaphatunk cserébe. Például milyen jó is megnézni egy szép naplementét, vagy langyos estéken a csillagos eget bámulni, de ha ez túl romantikus és csöpögős, akkor érdemes kipróbálni, hogy mi történik, ha csak úgy kedvességből rámosolyogsz az emberekre...  

5. Nevess gyakran, hangosan és hosszan. Nevess, amíg ki nem fulladsz.Bizony, a nevetés fárasztó is lehet, de milyen jó is az, amikor már szinte fáj, az arcunk a szánk széthúzódásaitól, amikor a rekeszizmunkat is érezzük a sok szívből jövő, igazi nevetés-sorozat után. Te mikor nevettél utoljára úgy igazán? És mikor fogsz legközelebb??? 

6. Néhány könny esik néha. Tűrj, gyászolj és menj tovább. Az egyetlen személy, aki egész életünkben velünk van az MAGUNK. ÉLJ, amíg élsz. 

Ez a pont nekem arról szól, hogy az életünkben történő szomorú pillanatokat is át kell élni, nem szabad elpalástolni, szőnyeg alá söpörni, mert különben nem lehet feldolgozni, és cipelni fogjuk a terhet, nyomni fogja a vállunkat, szorítani a szívünket. A gyásznak is megvan a maga feldolgozási üteme, lefolyása. Időt kell hagyni magunknak erre, meg kell élni ezeket az érzéseket is, meg kell engedni magunknak, hogy ezt megtegyük. De persze nem szabad beleragadni, belesüppedni, mert az sem jó, az élet megy tovább, amihez az elengedés is hozzátartozik. Az életed minőségéről a döntés a te kezedben van, élj vele!  

7. Vedd magad körül olyan dolgokkal, amiket szeretsz. Legyen az család, háziállat, emléktárgy, zene, növények, hobbi, akármi. A te otthonod a te menedéked. 

Saját döntésed, hogy mi vesz körül téged. Érdemes néha nagy takarítást tartani a gardróba, padláson, gyermekek játékai között, a könyvespolcon, konyhában, stb. Megnézni, hogy biztos, hogy minden ott levő dolog fontos, ha az elmúlt egy évben hozzá se nyúlt senki, akkor valóban fontos-e, nem lenne-e érdemes megválni tőle. Nem kell magunkkal cipelni az évek során összegyűjtött tárgyakat. Viszont amiről meg úgy érezzük, hogy pozitív energiát adnak nekünk, ahhoz ragaszkodjunk!  

8. Menj sétálni az utcára, vagy a szomszéd megyébe, vagy idegen országba, AZAZ UTAZZ SOKAT. Az utazások során szerzett élmények mindig veled maradnak, többet ér, mint a szép nagy ház, nagy autó... 

Gyűjts élményeket, benyomásokat, színes képeket a fejedben! És ez nemcsak pénz kérdése, mert egy esti jó kis séta semmibe se kerül, és a saját környezetünkben is akadnak olyan felfedezésre váró titkok, amiket a mindennapok rohanásában észre se veszünk. (pl.: meg tudod mondani, hogy a szomszéd ház kapuja milyen színű, hány fát látsz az utcán, és milyen fák is azok, milyen magas a Duna vize éppen, vagy mikor kezd el potyogni a fáról a gesztenye, stb.)  

9. Mondd az embereknek minden lehetőséget kihasználva, hogy szereted őket. 

Figyelem, ez nem CIKI!!! Valamiért mostanában ezt annak érzik sokan, pedig gondoljunk csak bele, hogy nekünk milyen jól is esik, ha valaki azt mondja, hogy szeretlek és fontos vagy a számomra! Természetesen, ez csak akkor érvényes, ha valóban így is érezzük. Ezzel kapcsolatban van egy érdekes játék, amit néha magam is alkalmazok, megpróbálok mindenkiben (akivel csak találkozok) keresni valami szerethetőt, valami olyat, ami tetszik, ami megfog – ez lehet, akár csak annyi, hogy milyen szép a szeme, vagy milyen nagy a szaktudása, vagy mennyi mindent megtesz a gyermekeiért, stb. És ha alkalmam van rá, akkor ezt el is mondom neki. Érdemes kipróbálni!  

10. ÉS MINDIG EMLÉKEZZ: Az életet nem a lélegzetvételek számával mérjük, hanem azokkal a pillanatokkal, amikor elakad a lélegzeted. 

No comment! Ennél szebb végszó nem is kell!

stresszkezelés női és férfi megközelítése

Belegondolt-e már kedves olvasó, hogy lehet-e különbség nők és férfiak stresszkezelése között? Ha így kérdezem, valószínű, hogy nem lesz a válasz. Viszont ha az a kérdés, hogy bosszankodott-e már azért, hogy a kedves felesége, miért kezdi el harmadszor is mesélni a mumus kollégájával történt konfliktushelyzetét, és miért mondja el már megint, hogy miként vágtak elé a dugóban, és hogy kellett rohannia a gyerekkel az oviba, vagy hogy a férjével miért nem lehet megbeszélni a feszítő, zavaró dolgokat, miért kell mindent harapófogóval kihúzni belőle, stb. Ugye így már ismerősebb a helyzet?

Hogy miért is nincs olyan könnyű helyzetünk a nemek közötti kommunikáció során, azt számos kutatás kimutatta, hogy a stresszkezelés folyamatát a nemek közötti különbségek is befolyásolják, ami alapvetően meghatározza hogyan állunk a stresszhez. Több amerikai egyetem kutatásának eredménye is igazolta, hogy a nők másként élik meg és reagálnak a stresszre, mint a férfiak. Ebben a hormonoknak is döntő szerepük van – azaz biológiailag is másként vagyunk kódolva. A női ösztrogén hormon elnyújtja a kortizol, a stressz hormon kiválasztását, így a nők hosszabb ideig feszültek, nyugtalanok, szomorúak egy stresszes helyzet után, nekik szükségük van újra átbeszélni, kibeszélni magukból a feszültséget. A férfiak esetében viszont csak a feszült szituációban történik kortizol kiválasztás, így ők hamar túl tudják tenni magukat egy-egy ilyen helyzeten. Amíg férfiak jellemző stressz reakciója az „üss vagy fuss”, addig a nőké a „nyugalom, összetartás”.

Az oregoni egyetem munkatársai kimutatták, hogy stresszhelyzetben a nők keresik egymás társaságát, a férfiak viszont inkább egyedül elvonulnak. Ennek magyarázata, hogy amikor együtt van több nő, több oxitocin termelődik, ami nyugtató hatású. Férfiaknál ez nem tud érvényesülni, mert a férfi nemi hormon csökkenti az oxitocinnak ezen hatását (hiszen adott feszült helyzetben nekik harcolniuk kell nem megnyugodni).

Ezt a biológiai működésünket érdemes szem előtt tartani, főként ha ellenkező nemű emberek kerülnek stresszhelyzetbe. Míg a nők úgy tudják jól feldolgozni, ha többször beszélnek feszültségükről, ezzel kisütik magukból azt, addig a férfiak jobban szeretnek magukban dolgozni ezzel. Számukra éppen az lehet a stresszforrás, ha mindig újra és újra át kell beszélni egy adott problémát. A különböző nemű felek kölcsönös megértése és egymásra figyelése, tiszteletben tartása sokat segíthet a stresszoldásban is.

Ugyanezt az eredményt támassza alá az University of California kutatóinak véleménye, mely szerint a férfiak „harcolj, vagy menekülj” a nők „gondoskodj és barátkozz” magatartásmintával válaszolnak a stresszre. A nők ezért hajlamosabbak segítséget, támaszt kérni barátaik, családjaik körében.

Azt is vizsgálták, hogyan viselkednek a gyerekeikkel az anyák, illetve az apák egy nehéz munkanap után otthon. A tipikus apa a munkahelyi gondok után otthon békére és nyugalomra vágyik, arra, hogy egy kicsit hagyják békén. Különösen erős stressz esetén hajlamos rá, hogy élesen reagáljon és összevesszen a feleségével vagy a gyerekeivel. A tipikus anya viszont hajlamosabb arra, hogy a munkahelyi problémákból eredő feszültséget a gyerekekkel való foglalkozás révén oldja fel magában.

Kedves apukák, anyukák, férjek és feleségek, férfiak és nők – a fentiek tudatában tartsuk tiszteletben a másik nem stresszlevezető,- kezelő technikáját, és próbáljunk kellő empátiával, megértéssel fordulni a másikhoz. Megéri!

Akinek pedig van a fentiekkel kapcsolatos olyan története, amit szívesen megosztana velünk, várjuk szeretettel!

M3

Úgy döntöttem, hogy csupán ezt a rövid kis címet választom a mostani bejegyzésnek. Remélem, elindította mindenkinek a fantáziáját, hogy mit is takarhat ez a két betű. A megfejtés: Marketing, Média, Menedzsment – azaz ezt a három témakört felölelő szakmai rendezvény elnevezése, amely kifejezetten a hallgatóknak szólt. Az ötlet és szervezés Bernschütz Máriától ered, és mivel nagyon jó elgondolásnak láttuk, hogy egy ilyen jellegű fórumon kicsit közelebb lehet vinni a hallgatókat a munka valódi világához, a Coaching Team nemcsak helyszínt biztosított, hanem karrierúttal kapcsolatos programmal is a rendezvény mellé állt. Mária korábban a Corvinuson tanított, jelenleg az Edutus Főiskola Kereskedelmi és Marketing tanszékének vezetője. Az ő jóvoltából mindkét oktatási intézményből érkeztek végzős, illetve az iskola utolsó éveiben járó hallgatók. A legfontosabb kérdésük az volt, hogy mit tudnak majd magukkal kezdeni az életben, mennyit ér a diploma, hogyan tudnak elhelyezkedni a munka világában, hogyan kezdjék az álláskeresést, mit kell addig még megtenniük.

Lehetőségük volt beleszagolni egy kicsit a csoportos coaching módszerébe is, amelyre az őket leginkább foglalkoztató kérdéseket tudták behozni. Számomra érdekes volt együtt dolgozni velük, jó volt látni a csillogó szemeket, a felismeréseket, azt a pillanatot, amikor átgondolták, hogy nem is olyan egyszerű kilépni az iskola védelmező falai közül. Hogy kinek mi a fontos, milyen elvárással és tudással érkeznek a nagyvilágba, hogy mit tudnak, akarnak megtenni azért, hogy elérjék céljukat, illetve tudják-e már, hogy mi a céljuk, van-e már konkrét céljuk.

Nagyon fontosnak tartom, hogy ne az utolsó percben kezdjenek el gondolkodni a diákok azon, hogy mivel is akarnak foglalkozni, mi is az, ami hozzájuk, a képességeikhez, álmaikhoz, lehetőségeikhez a legjobban illik, hanem már jóval korábban, akár 2-3 évvel a végzés előtt. Akkor még bőven van ideje felkészülni a nagy megmérettetésre, még pótolni tudja az esetleges hiányosságait.

Számomra nagy tanulság volt, hogy már ők is arra koncentrálnak, hogy mennyi mindent nem tudnak és nem arra, hogy mennyi mindent igen, hogy mik az erősségeik, mi az, amiért mindenképpen ők lesznek egy-egy munkára a legjobb jelöltek. Ezt szívem szerint feladnám mindenkinek házi feladatnak.

És igen tenni kell azért, hogy közelebb kerüljünk az álmaink megvalósulásához. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy nyitott szemmel és füllel kell járni, beszélgetni olyanokkal, akik már dolgoznak, akik már elhelyezkedtek, találkozni HR-esekkel, tanácsadókkal, fejvadászokkal, böngészni a netet, utánanézni hogyan tudunk jó önéletrajzot, motivációs levelet írni, stb. Napjainkban erre már számtalan on-line és off-line lehetőség kínálkozik a fiataloknak, tessék élni velük :)

A rendezvény második felében olyan vendégek érkeztek, akik már kikerültek a nagyvilágba, jó pár éves munkatapasztalat áll már mögöttük. Termék- és márkamenedzserek, kontroller, médiavásárlással foglalkozó, illetve a marketing kutatás területéről érkező szakemberek. Velük lehetett kötetlen formában beszélgetni, tapasztalatokat begyűjteni, tanácsot kérni tőlük, mivel érdemes felvérteznie magát egy ifjú titánnak, ha hasonló pályát akar befutni.

Ezt azért tartom nagyon hasznos kezdeményezésnek, mert ott vannak az álommunkák a fejünkben, aztán amikor elértük, és ott csücsülünk abban a bizonyos vágyott székben, akkor nézünk körbe és gondolkodunk el, hogy én tényleg ezt akartam, valóban ezért küzdöttem éveken át? Szerencsés esetben a válasz IGEN. Reméljük a programon résztvevő fiatalok néhány év múlva valóban ezt tudják majd mondani.

A mi csapatunkat annyira belelkesítette ez az élmény, hogy már a rendezvény folytatásán, a hogyan tovább-on gondolkodunk. Fogarasi Dóra jóvoltából született egy kis összefoglaló film is, ami híven tükrözi az együtt töltött néhány óra hangulatát. Nagyon köszönjük neki a filmet, amit ezennel is jó szívvel ajánlunk minden érdeklődőnek.

Tanmese a változáshoz való viszonyunkról, azaz a répa, a tojás és a kávé esete

A minap egy kedves barátném megosztott velem egy történetet, amit egy olaszországi kolostorból kapott. A történet egyszerűen, szemléletesen bemutatja, hogy miként is lehet hozzáállni a változásokhoz. Számomra roppant tanulságos és elgondolkoztató volt, és azt hiszem, hogy napjainkban ez különösen fontos, hiszen olyan gyorsan változnak körülöttünk a dolgok, hogy sokszor tényleg azon múlik egy-egy ember sikere, hogy miként képes kezelni a megváltozott körülményeket, mennyire erős érzelmi intelligenciával rendelkezik, amiből erőt meríthet a változások kezelésére.

Íme a történet:

„Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tűnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében.

Édesapja szakács volt. Kézen fogta őt és elvitte a munkahelyére. Fogott három fazekat és vizet forralt bennük. Amikor forrni kezdett a víz, az egyikbe sárgarépát, a másikba tojást és a harmadikba kávészemeket rakott. Főzés közben egyetlen szót sem szólt, csupán rámosolygott a leányára. A lány türelmetlenül várakozott, magában azt kérdezve, vajon mit akar tenni az édesapja. 20 perc elteltével apja eloltotta a tüzet, majd egy tálba rakta a tojásokat, egy tányérba a sárgarépát és kitöltötte a kávét egy csészébe. Ezután megkérdezte lányától:

- Kedvesem, mit látsz itt?

- Tojást, sárgarépát és kávét - válaszolta.

Ekkor arra biztatta, hogy tapintsa meg a sárgarépát. A lány megtapintotta és érezte, hogy puha. Ekkor arra kérte, hogy hántsa le a tojás héját és a lány, érezte, hogy a tojás nagyon kemény. Ekkor arra kérte ott, hogy kóstolja meg a kávét. A lány nevetve kortyintott az illatos nedűből, majd megkérdezte:

-Mit jelentenek mindezek, apám?

Az édesapja elmagyarázta ekkor neki, hogy mind a három elemet ugyanolyan körülmények közé helyezték: forró vízbe.

Csakhogy mindhárom elem különbözőképpen reagált erre:

A sárgarépa megpuhult és törékennyé vált.

A tojások erősen megkeményedtek.

Ellenben a kávé, megváltoztatta a vizet.

-Mit gondolsz, te melyikhez hasonlítasz ezek közül? - kérdezte lányától az apa.

Amikor a mostoha körülmények kopognak ajtódon, te hogyan válaszolsz erre?

Egy látszólag kemény sárgarépa vagy-e, akit megérint a fájdalom és elveszíti keménységét?

A tojáshoz hasonlítasz, aki képlékeny szívvel és folyékony szellemmel indul, azonban egy kegyetlen esemény után, keménnyé és rugalmatlanná válik? Te kívül ugyanolyan maradtál, azonban belül megkeseredett a szíved?

Vagy, egy kávészem vagy? A kávé megváltoztatja a forró vizet, a neki fájdalmat okozó elemet.

Amikor a víz eljut a maximális forráspontra, a kávé kiengedi legjobb aromáját és zamatát.”

És te mihez hasonlítasz leginkább? Elgondolkodtál már ezen? Most itt a jó alkalom, az elkövetkezendő néhány napban figyeld meg saját reakcióidat olyan helyzetben, amikor valami nem a megszokott kerékvágásban történik körülötted. Érdemes tudatosítani, hogy mi volt az első, zsigerből érkező magatartási válaszod. A következő alkalomra viszont próbálj odafigyelni, és igyekezz kávéként viselkedni – azaz igyekezz úgy alakítani a saját válaszodat, hogy az akár az egész szituációt is megváltoztassa. A döntés a te kezedben van!

Nem muszáj stresszben leélni az életet

 Végre elkészült a nagy prezi, és még a határidőt is sikerült betartani, ráadásul a jövő évi számok egészen jó tendenciát mutatnak – milyen kellemes ez az érzés, amikor hosszú napok/hetek erőltetett munkájával sikerül végső pontot tenni a jövő évi budget prezentációra, ami érzéseink szerint még jól is sikerült. Ilyenkor olyan jól esik hátradőlni és élvezni a pillanatot. Igen ám, de ezt az idilli hangulatot percek alatt tudja megsemmisíteni az a hír, hogy változtak a főbb számok, holnapra kalkuláld át az egészet, az pedig csak fokozza a helyzetet, hogy már este 7 óra van, rég nem kéne bent lenni az irodában, hiszen a rég nem látott barátok szerveztek közös vacsorát. 

Ha a fenti szituáció ismerős, netán olvasva még a gyomrod is görcsbe rándult, akkor nem is kell tovább magyaráznom a munkahelyi stresszt létét, mibenlétét. Arra viszont mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet, hogy lehet, sőt megítélésem szerint kell is vele foglalkozni. Nem muszáj stresszben leélni az életet, lehet kezelni, meg lehet tanulni csökkenteni, mégpedig úgy, hogy elsősorban magunkat figyeljük, fejlesszük. Számos stresszkezelési technika, módszer, tréning áll rendelkezésünkre.

Többek között coaching folyamatnak is lehet ez a célja – bár ritka az, hogy tisztán ezt határozzák meg az ügyfelek fő célként, az viszont már annál gyakoribb, hogy sokszor belefutunk, előkerül a közös munka során. Minden ember mást él meg stresszként, máshol van a határ a még pozitív irányban inspiráló és a már negatívan lefojtó feszültségnek. Vannak olyan eszközök, amelyek sokak számára működhetnek, de hogy az adott egyed számára mi a megfelelő, azt már testreszabottan, vele együtt lehet hatékonyan megtalálni, begyakorolni és használatára buzdítani, beépíteni a mindennapjaiba. 

Miért fontos számomra ez a téma?

Mert én nagyon stresszes típusú ember vagyok. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy mennyit jelent, ha át tudom kattintani a gondolataimat, és a szokásos, vészcsengős reakcióözön helyett, amely forgatókönyvében már benne van, hogy nem jöhetek ki jól, győztesen, úgy ahogy én elterveztem. Önismerettel, odafigyeléssel, gyakorlással úgy érzem, hogy jelentősen sikerült csökkentenem a stresszként megélt helyzetek számát, és főként a jelentkező stressz erősségét. A nekem bevált eszközökből osztanék meg párat az alábbiakban – mindenkinek sok szeretettel ajánlom kipróbálásra.

Néhány eszköz:

Elég sokszor egy jó kérdés például, hogy mit is veszíthetek, mitől félek és miért is? Mi a legrosszabb, ami történhet – és ez igazán fontos-e számomra? És mi a legjobb és miért is ne lehetne megkérdőjelezni dolgokat és milyen jogaink kötelezettségeink vannak és ezzel mennyire élek ill. nem élek.

Pozitív gondolkodásnagyon sokat segíthet, ha egy fontos prezentáció előtt pl. egy olyan múltbeli hasonló helyzetet idézünk fel, ami jól sikerült, amikor úgy éreztük, hogy igen, ezt tényleg jól csináltuk és megpróbáljuk minél színesebben, minél több tényezőt felidézve újra átélni azt a helyzetet. Már ebből a kis vizualizációs gyakorlatból rengeteg energiát meríthetünk az előttünk álló nagy eseményhez.

Ha indokolatlan negatív gondolatok uralkodnak el rajtunk (pl.: biztos azért néz rám ilyen furcsán, mert csúnyának talál, biztos valamilyen hibám miatt akar velem beszélni, stb.) akkor próbáljunk nagy levegőt venni, megállítani, blokkolni egyre aktívabban beinduló gondolatáradatunkat és tegyük fel a kérdést, hogy ez valóban így van, vagy mi képzeljük ezt. Miért is találna csúnyának az az ismeretlen ember, és ha még annak is talál, számít ez, fontos ez, indokolt-e, tudok ellene valamit tenni és akarok-e egyáltalán valamit tenni?

Ember és viselkedés szétválasztása nekem sokat adott. Ezt a technikát tovább tudtam adni másoknak is és ők is arról számoltak be, hogy tényleg már csupán ez a kis egyszerű módszer sokszor segít (pl.: kisfiam nevelésénél is odafigyelek, hogy ne azt mondjam, hogy buta vagy, hanem azt, hogy amit csinálsz, az butaság)

Abban biztos vagyok, hogy napjainkban szinte nincs olyan terület, szakma, ahol a stressz ne jelentkezne és nehezítené meg az ott dolgozók életét. De csak a kialakult helyzet, ami adott, az hogy hogyan viszonyulunk hozzá, az tőlünk függ!

Coaching - Az üzleti élet emberi oldala

"A saját fejünkben lévő ellenfél sokkal félelmetesebb, mint a háló túloldalán álló.” Timothy Gallwey fogalmazta meg ezt a coach körökben sokat ismételt gondolatot a The Inner Game of Tennis című könyvében közel 40 évvel ezelőtt.

Az egyént, a benne lévő belső akadályok gátolhatják abban, hogy a legtöbbet hozza ki magából a munkában. A munkatársakban rejlő teljesítménypotenciál töredéke jelenik meg a munkahelyen különböző külső (pl. szervezeti kultúra) vagy belső akadályok (pl. hiedelmek, gondolkodási- és viselkedési sémák, illetve önbizalomhiány) miatt.

A coaching kiváló eszköz arra, hogy ezeket a belső akadályokat elhárítsuk, és az erősségek kibontásra kerüljenek.

Ennek a folyamatnak fontos pillére az önismeret. A vezetőnek, menedzsernek szükségszerű ismernie saját képességeit, tudnia kell, hová tart, milyen céljai vannak, tisztában kell lennie a szándékaival, azok következményeivel és a másokra tett hatással is. Fontos, hogy egy jó vezető is, mint bárki más, aki elindult az önismereti úton, a visszajezések alapján „építkezzen” tovább önmagán. A jó vezetőt megfelelő önismeret is segíti abban, hogy felelősségteljes döntéseket hozzon.

A cégek többsége még mindig inkább általános és csoportos fejlesztőprogramokban gondolkodik, amikor a vezetők fejlesztéséről van szó, és kevésbé egyénre szabott megoldásokban.

A Coaching Határok Nélkül program keretében tapasztaltam egy elég szemléletes példát egy szerepjáték keretében egyik neves coach társunktól. Egy bank vezérigazgatóját játszotta, miközben Dr. Louis van Kessel önmagát adta, mint ismert coach. Louis minden tudását és tapasztalatát bedobta, hogy megnyerje a coachingnak a vezérigazgatót és általa a bankot. A vezérigazgatónak nem volt korábban coaching tapasztalata, ettől függetlenül a coachingról, mint lelkizésről vélekedett, miközben többször hangsúlyozta, neki határozott, céltudatos, pénzt termelő beosztottakra van szüksége. Élethű volt és elgondolkodtató.

Magam is végig végiggondoltam, hogyan is közelíteném meg egy döntéshozó jelenlétében a coaching jelentőségét.

Számomra a kulcsszó a tisztelet. Embertársaink iránti tisztelet, mely megjelenik az üzleti élet bármely területén. Azok a cégek, akik hosszú távon gondolkodnak, szerintem az embert, mint komplett és komplex egészet tisztelik munkatársaikban, függetlenül azok pozíciójától. Az üzleti világban leginkább a szakmai, vezetői kvalitások kerülnek előtérbe, a cégek ezek fejlesztésére koncentrálnak, hiszen ez jelenti számukra a garanciát a hatékony működésre, a megfelelő teljesítményre. Azonban akik áldoznak „az emberi oldal” fejlesztésére, minden munkatársat egy egyedi, megkülönböztethetetlen különlegességnek tekintenek és hiszik, hogy a coach támogatásával a mentális és vezetői edzés egyszerre szükséges a hatékony és hosszú távú fejlesztéshez, véleményem szerint ők járnak az élen hosszú távon. És hát, ki ne szeretne az elsők közé tartozni?

Előfordul, hogy a régi beidegződések, szokások mentén működik a vezető, pedig új szemléletre lenne szükség. Lehet, hogy „nem látja az ügyfél a fától az erdőt”, ilyenkor a coach ösztönzi a perspektíva váltást, és az ügyfelet arra készteti, hogy másik nézőpontból is ránézzen az adott helyzetre, ami új megoldásokhoz, lehetőségek felfedezéséhez vezethet. Az ügyfélnek van egyfajta észlelése magáról, másokról és az adott helyzetről, és ezen észlelése alapján cselekszik. A coach támogatásával az ügyfél tágíthatja a látókörét, növelheti a rugalmasságát és kreativitását.

Fontosnak tartom még kiemelni azt is, hogy a hosszútávon gondolkodó munkatársaknak nemcsak joga, hanem kötelessége is fejlődni.
A coaching segítségével a fentieken túl, az önmagát fejleszteni kívánó bármely vezető szelektálhat, beágyazhat, elmélyíthet a töménytelen szakmai tudásból, információból olyan ismereteket, melyek számára testre szabottak, vagy szabhatóak.

Így tud hiteles vezető maradni a gyorsan változó világban.