Belegondolt-e már kedves olvasó, hogy lehet-e különbség nők és férfiak stresszkezelése között? Ha így kérdezem, valószínű, hogy nem lesz a válasz. Viszont ha az a kérdés, hogy bosszankodott-e már azért, hogy a kedves felesége, miért kezdi el harmadszor is mesélni a mumus kollégájával történt konfliktushelyzetét, és miért mondja el már megint, hogy miként vágtak elé a dugóban, és hogy kellett rohannia a gyerekkel az oviba, vagy hogy a férjével miért nem lehet megbeszélni a feszítő, zavaró dolgokat, miért kell mindent harapófogóval kihúzni belőle, stb. Ugye így már ismerősebb a helyzet?
Hogy miért is nincs olyan könnyű helyzetünk a nemek közötti kommunikáció során, azt számos kutatás kimutatta, hogy a stresszkezelés folyamatát a nemek közötti különbségek is befolyásolják, ami alapvetően meghatározza hogyan állunk a stresszhez. Több amerikai egyetem kutatásának eredménye is igazolta, hogy a nők másként élik meg és reagálnak a stresszre, mint a férfiak. Ebben a hormonoknak is döntő szerepük van – azaz biológiailag is másként vagyunk kódolva. A női ösztrogén hormon elnyújtja a kortizol, a stressz hormon kiválasztását, így a nők hosszabb ideig feszültek, nyugtalanok, szomorúak egy stresszes helyzet után, nekik szükségük van újra átbeszélni, kibeszélni magukból a feszültséget. A férfiak esetében viszont csak a feszült szituációban történik kortizol kiválasztás, így ők hamar túl tudják tenni magukat egy-egy ilyen helyzeten. Amíg férfiak jellemző stressz reakciója az „üss vagy fuss”, addig a nőké a „nyugalom, összetartás”.
Az oregoni egyetem munkatársai kimutatták, hogy stresszhelyzetben a nők keresik egymás társaságát, a férfiak viszont inkább egyedül elvonulnak. Ennek magyarázata, hogy amikor együtt van több nő, több oxitocin termelődik, ami nyugtató hatású. Férfiaknál ez nem tud érvényesülni, mert a férfi nemi hormon csökkenti az oxitocinnak ezen hatását (hiszen adott feszült helyzetben nekik harcolniuk kell nem megnyugodni).
Ezt a biológiai működésünket érdemes szem előtt tartani, főként ha ellenkező nemű emberek kerülnek stresszhelyzetbe. Míg a nők úgy tudják jól feldolgozni, ha többször beszélnek feszültségükről, ezzel kisütik magukból azt, addig a férfiak jobban szeretnek magukban dolgozni ezzel. Számukra éppen az lehet a stresszforrás, ha mindig újra és újra át kell beszélni egy adott problémát. A különböző nemű felek kölcsönös megértése és egymásra figyelése, tiszteletben tartása sokat segíthet a stresszoldásban is.
Ugyanezt az eredményt támassza alá az University of California kutatóinak véleménye, mely szerint a férfiak „harcolj, vagy menekülj” a nők „gondoskodj és barátkozz” magatartásmintával válaszolnak a stresszre. A nők ezért hajlamosabbak segítséget, támaszt kérni barátaik, családjaik körében.
Azt is vizsgálták, hogyan viselkednek a gyerekeikkel az anyák, illetve az apák egy nehéz munkanap után otthon. A tipikus apa a munkahelyi gondok után otthon békére és nyugalomra vágyik, arra, hogy egy kicsit hagyják békén. Különösen erős stressz esetén hajlamos rá, hogy élesen reagáljon és összevesszen a feleségével vagy a gyerekeivel. A tipikus anya viszont hajlamosabb arra, hogy a munkahelyi problémákból eredő feszültséget a gyerekekkel való foglalkozás révén oldja fel magában.
Kedves apukák, anyukák, férjek és feleségek, férfiak és nők – a fentiek tudatában tartsuk tiszteletben a másik nem stresszlevezető,- kezelő technikáját, és próbáljunk kellő empátiával, megértéssel fordulni a másikhoz. Megéri!
Akinek pedig van a fentiekkel kapcsolatos olyan története, amit szívesen megosztana velünk, várjuk szeretettel!
