Honnan jön az egész, mi a motivácónk...

Túl vagyunk egy versenyszezonon, és érdekes módon idén nagyon sokan tették fel nekem a kérdést, hogyan is kezdtem, honnan is ez az egész? Vagy csak idén jobban meghallottam ezeket a kérdéseket? Végül is mindegy…

Mindenkinek vannak gyermekkorában nagy álmai, nagy tervei, és szinte minden gyermek tudja pontosan, mi is akar lenni, ha nagy lesz és felnő. Esetemben felváltva akartam régész vagy állatorvos lenni, sokszor a kettőt egyszerre. Véletlenül sem gondoltam, hogy táncos akarok lenni, csak szimplán imádtam a zenét, és mindig táncoltam rá, mindegy, hogy otthon voltunk, vagy esküvőn, később az iskolában.

Idősödve, a pályaválasztás felé haladva sorra vettem mindent, amihez kedvem volt és próbáltam összefésülni azzal, amikben jó voltam, és ennek jegyében választottam a mérnöki pályát, majd ott a tanári szakot is felvettem másoddiplomának, és mindent ki akartam próbálni, ami tetszett szimpatikus és izgalmas volt. Aztán szépen szűkült a lista, kerestem mi is a hivatásom, mi az, ami hosszú távra szólít meg, és ott is tart, újabb és újabb kihívásokat, örömöket, pozitív visszajelezéseket ad.

Egy dolog volt mindig ott és ugyanaz, a zene, a tánc. Semmi különös, csak amit az ember mindig is szeretett, és amiben ügyes volt… Láttam táncosokat, előadásokat, filmeket, és mindig ott volt az a zsigeri érzés, hogy igen, ez valami, ez aztán ott van. De hát én már másfelé indultam, és ezt úgyis korábban kellett volna elkezdeni…

Diplomázás után ismertem meg két versenytáncost, akik aztán hozzásegítettek életem első, igazi sajátélményéhez a versenytánc terén, ami szinte megvilágosodásként hatott: Nekem ez kell!!! Tőlük kaptam azt a mondatot, hogy „Ha úgy érzed, erre születtél, akkor hajrá, mutasd meg! Légy az, akinek látszani szeretnél, aki lehetsz!” És azonnal átformálta az életemet, mert ez lett az a hajtóerő, ami az eddigi útkeresésemet egy csapásra mederbe terelte, megregulázta.

Sokkal tudatosabbá váltam munkámban, munkáimban, hiszen lett egy cél, amiért dolgoztam, és egy irányvonal, aminek mentén csináltam azt, amit – ekkorra már rájöttem – mindig is szerettem volna. Megismerkedtem a tervezés fogalmával, hiszen versenytáncolni akkor van értelme, ha az ember versenyez is, és ezekre fel kell készülni, utána új fejezetet nyitunk, új lépések, koreográfiák jönnek, vezet az egész előre, valahová, ami addig még csak nem is álmodtam, hogy nekem is lehetséges. Olyan területek és energiák nyíltak meg, aktivizálódtak életemben, melyek előtte ismeretlenek voltak. És ha a Flow egyszer beindul, akkor az viszi tovább az embert.

Versenyzésen keresztül ismertem meg Sabine Karkót (http://www.tanzmentalcoach.com), akinél találkoztam a coaching, mentáltréning fogalmakkal, és ismertem meg azt a módszertant, aminek talán a legtöbbet köszönhetem eddigi életem, pályafutásom minden területén. Nála, általa ismertem ’Nine Step Connection Model’ (Winkelhuis, 2001), mely a táncosok összekapcsolódását, az együttes munkához szükséges eszményi tudatállapot megteremtését teszi lehetővé; illetve az autogén tréninget.

Tánc pályafutásomon előrébb haladva, jobb és előkelőbb helyezéseket elérve többen kerestek meg minket azzal, hogy mondjuk már el, mitől is vagyunk olyanok, amilyenek, miként dolgozunk, érjük el eredményeinket, nem tartanánk-e workshopot ebben a témában másoknak is. Táncban nagyon fontos eszközként használjuk a példaképeket, és a másoktól való, más táncosok, művészek példáján keresztül való tanulást. E munkák világítottak rá aztán arra, hogy ha időről időre újragondolom a saját helyem, szerepem, működésem az általam már megismert területeken is, akkor elkezdenek újabb és újabb mintázatok kirajzolódni, megnyitva ezzel a tanulás, fejlődés lehetőségét adott esetben életem más területein is.

 

Ma már nem tudom megmondani, hogy a tánc segített a munkámban (a monotonitás tűrésében, fizikai erőnlétben, a kihívások, stresszhelyzetek kezelésében), vagy fordítva zajlott ez a tanulás. De azt hiszem pont az a lényeg, hogy a sorrendiség mindegy is, maga a dolgok egymásra hatása, az eltérő területek közötti kapcsolódások, szinapszisok létrejötte a fontos, a szintézis, mely hozzásegíti az egyént a kiegyensúlyozottabb működéshez, az egészséges, boldogabb élethez. És ahogyan halad az idő előre, ahogyan bővülnek ismereteim és tudásom mind a tánc, mind munkám, szakmám és kiemelten a coaching terén, úgy vagyok egyre biztosabb abban, a megfelelő motiváció (fenntartás, kezelés), és a különböző területeken megszerzett erősségek átemelése más területekre olyan lehetőségeket ad az embereknek, melyekkel nem élni önmagunk elleni vétek.

„Karriert szántál nekem, ívelőt….

…Hírt. Pénzt. Sikert. Csillogó életet. Híres verseket és regényeket.” – írja Szabó Magda. De vajon mi ténylegesen a karrier? Többféle definíciót találtam az interneten: - „az életpályán való érvényesülés, előmenetel a munka világában egy szervezeten belül…” - „egy embernek a munkában eltöltött ideje, fejlődése, szerencsés esetben önmegvalósítása, képességeinek, maximális kifejlesztése, kiteljesítése”

- „a munka világában betöltött szerepek társadalmilag elismert mintáinak a sorozata, általában növekvő presztízzsel, felelősséggel és anyagi elismeréssel”
 - „egy személy élete során szerzett munkatapasztalatok és tevékenységek sora”
Továbbá sokaknak karrier az , ha hírnévre teszünk szert, vagy ha egy multinacionális vállalatnál eljutunk felső vezetői pozícióba.
Véleményem szerint, ezek az állítások csak abban az esetben nevezhetőek karriernek, ha

• az illetőnek ez a célja ezzel eléri álmait 
• ebben tudja megvalósítani önmagát, tud kiteljesedni 
• ugyanakkor a „szintjének”megfelelő kihívásokkal is találkozik.

 Mi kell tehát a karrier építéséhez?

Ha csak sok pénzt akarunk keresni az kevés az “építkezéshez”. Fontos, hogy legyen egy magasztosabb „akarás”. Ehhez pedig elengedhetetlen tényezők az önismeret és  céljaink megvalósításának vágya. Tisztában kell lennünk azzal (önismeret, cél feltérképezése), hogy

• Mit szeretnénk elérni az életben?
• Hogyan szeretnénk élni?
• Mire van szükségünk a boldogsághoz?
• Mi érdekel bennünket (annyira, hogy még fizetni is képesek lennénk, csak, hogy végezhessük ezt a tevékenységet)?
• Mik az erősségeink, képességeink?

Ha a fenti kérdésekre megvannak a válaszok, akkor kezdhetjük el megvizsgálni a cél megvalósításának körülményeit:.

• Milyen végzettségünk, tapasztalatunk van ezen a téren?
• Miben kell még fejlődnünk, hogy elérjük a célunkat?
• Ehhez milyen hátterünk van, ami segíthet: anyagi vagy szellemi?
• Mennyi időt tudunk szánni a fejlődésre?
• Hol tudjuk tovább képezni magunkat?

Ha ezekre a kérdésekre is megvannak a válaszok, a következő lépés a cselekvés és akitartás, hogy megvalósítsuk kitűzött céljainkat.

A karrier fogalma, tehát nem általánosítható, hanem egyéni, személyre szabott. De legfőbb lényege, hogy örömmel töltsön el a kitűzött cél elérése és elvárásainknak megfelelően ki tudjunk teljesedni az adott tevékenységben.

Tele van a padlás ötletekkel

Legyen kezdő vagy működő a vállalkozás, közepes vagy nagy, akár multinacionális a cég, az emberi kreativitás, az ott dolgozók ötletei szabadon engedve egy határtalan ötletáradattá, akár ötletlavinává alakulhatnak.

Hányszor, de hányszor tapasztaltam a saját bőrömön - hogy miután lelkes csapatunk csak úgy ontotta magából, beleértve magamat is, a kreatív lehetőségeket, legyen szó arról, hogyan tudnánk népszerűbbé tenni márkánkat, hogyan nézzen ki a weboldalunk vagy milyen újító, innovatív coaching módszerek szerepeljenek egy cégnek adott ajánlatban - hogy befékeztem, megálljt parancsoltam magamnak. Feltettem a kérdést:

·         Mi is a fókusz?

·         Melyik is az igazán jó ötlet?

·         Hogyan fogjuk mindezt megvalósítani?

·         Mink van meg hozzá?

·         Mikor csináljuk meg?

Égett bennem a tettvágy, de mindeközben nyomasztott a teher. Azt éreztem, ez mind túl sok feladat egyszerre. Szinte láttam magamra dőlni az ötlethegyet.

Aki kreatív emberekkel van körülvéve, újító, innovatív területen tevékeny, mint vezető vagy projektek irányításával foglalkozik, annak Scott Belsky könyve, amelynek címe: Megvalósítás! – Hogy az ötlet valóra váljon, igazi kincs.

Belsky szerint az ötletmegvalósítás képlete a következő:

Siker (ötletmegvalósítás) = 1% Ötlet + 99% Megvalósítás

És hogy a megvalósítás miből is áll?:

1.       Szervezés és végrehajtás

2.       Közösség ereje

3.       Vezetés, vezetői képességek

Brainstormingok alkalmával sokszor azon ötletelünk, hogyan oldjunk meg egy problémát vagy célunk, hogy kitaláljunk valami teljesen újat. Ha megvan az alapötlet, azzal tovább játszunk, kibontjuk. De a rideg valóság általában az, hogy sokszor az ígéretes ötletek feledésbe merülnek, a komoly lehetőségeket kiütik az alternatív ötletek, sok esetben az utolsó elhangzott ötlet győz. Gyakran az ígéretes ötletek kerülnek a legtöbb energiába és emiatt gyakran a megvalósításuk elillan.

Egy cég életében az ötlettúltengés legalább olyan veszélyes, mint az ötlettelenség. Valamiféle struktúra nélkül könnyen rászokhatunk az agy tornásztató ötletgenerálás élvezetére. Azonban bármennyire is élvezzük a brillírozást, a kreatív agytoluláshoz kell egy adag szkepticizmus, a kezdő lökés, az első lépés a megvalósítás felé. Belksy javaslata az, hogy az ötletbörzét kezdjük mindig egy kérdéssel és tűzzük ki célul, hogy a végeredmény valami konkrét, releváns és kivitelezhető legyen! Úgy távozzunk a találkozóról, hogy erősebb bennünk a meggyőződés, mint az elején volt!

Randall Stutman elismert amerikai coach azt szokta mondani, hogy a legnagyobb vezetők „optimisták a jövőt illetően, de pesszimisták a feladatokkal kapcsolatban”. Egy vezető örüljön minden egyes új ötletben rejlő potenciálnak, de azonnal kezdjen is el azon aggódni, hogyan fogja azt, mint projektet menedzselni. Hiszen végső soron minden egyes új ötlet egy új projekt is!

Scott Belsky könyvében bemutatja, hogyan érdemes a projekteket elemeire bontani, milyen cselekvésmódszertant javasolt, hogyan rangsoroljunk, stb. Ami engem megfogott, az az a része a könyvnek, hogyan is menedzseljük mindazt a sok-sok ötletet, ami felbukkan és ha nem figyelünk oda rá, azonnal el is vész.  
Íme, néhány javaslat az ötletek rögzítéséhez Scott Belskytől: 

• Diktafonra mondani 
• Okostelefonba feljegyezni 
• E-mailt küldeni magunknak 
• Üzenetet hagyni magunknak, vagy másnak 
• Félretett ötletek mappába feljegyezni 
• Ötletfalat létrehozni az irodában Jegyzetlap aljára négyzetet rajzolni és oda beleírni az éppen eszünkbe jutó ötleteket 

És persze számos más lehetőség is van, lehet rajta bátran ötletelni!

Ne csak a megőrzést tartsuk azonban szem előtt, ugyan annyi hangsúlyt és energiát szenteljünk a félretett ötletek rendszerezésére és a rendszeres időközönkénti átnézésre, feldolgozásra. Mindennek jó, ha van a csapatban egy felelőse, ha ez nem a vezető, aki szívén viseli a félretett ötletek sorsát. Ki tudja, lehet, hogy a félretett lehetőségek között ott rejlik egy félkész ötlet, ami egyszer megváltoztatja az életünket.

„A lángész 1% ihlet és 99% verejték.”

-Thomas Edison

www.coachingteam.hu

Coaching Team a Facebook-on

Fontos, hogy legyen célunk!

Az élet tényleg úgy működik, hogy vannak sikeres emberek, akiknek minden olyan könnyű és vannak kudarcra ítéltek, akiknek nehezen jönnek össze a dolgai? Ezt sokat hallom, de bevallom, én nem hiszek benne. Szerintem a kérdés kulcsa, a döntés a fejünkben van, tőlünk függ, hogy melyik csapatba tartozunk. Biztosan vannak szerencsésebbek és kevésbé azok, ezt el tudom fogadni, de hogy miként állunk az élethez és mit hozunk ki belőle, az a legnagyobb mértékben tőlünk függ, rajtunk múlik.

Hiszek abban, hogy mindig van választási lehetőségünk, szinte mindig minden helyzetben mi döntünk és választunk, hogy melyik úton indulunk el. Persze a döntéseinknek vannak következményei, esetleg áldozatai (amit mi áldozunk fel cserébe, vagy akár olyan is, aki a mi döntésünk miatt kerül feláldozott helyzetbe) és persze vannak pozitív vonzatai is. Az is döntés, hogy nem változtatok a helyzeten, pedig nem érzem jól magam benne. Elég gyakran választjuk ezt az utat. Hogy miért? Mert ezt már ismerjük, még ha rossz is, de már megszoktuk. Lehet panaszkodni, morgolódni. Ha a változtatás mellett tesszük le a voksot, akkor a feltételezhetően jobb, de ismeretlen világnak vágunk neki, kiszámíthatatlan, hogy pontosan mi fog történni és persze tenni, fáradozni is kell a változás érdekében. Sajnos, mi emberek úgy vagyunk összegyúrva, bekódolva, hogy nem szeretjük a változásokat. Épp ezért a változáshoz nagy akaraterő, elszántság, eltökéltség, erő szükséges. És persze az sem árt, ha van mellettünk valaki, akire tudunk közben támaszkodni, aki átlendít a nehéz helyzeteken, aki nem hagyja, hogy az a fránya gumikötél visszarántson minket a régi, ismerős, megszokott útra.

Nagyon sokat segít, ha egy jól körülhatárolt cél lebeg a szemünk előtt, egy olyan, ami elég vonzó és inspiráló ahhoz, hogy szinte húz magához. Munkánk során sokat használjuk a SMART célokat. Egy gyors megállót tennék, annak tisztázására, hogy milyen is a SMART cél?

S- specifikus, azaz az egyénre szabott,

M – mérhető, mindent lehet mérni, ha már minden kötél szakad, akkor egy 1-10 skálán bejelöljük a jelent és a vágyott célt,

A – attraktív, elég vonzó legyen, olyan, ami valóban fontos számunkra,

R – reális, elérhető, a valóság keretein belül mozogjon,

T – tervezhető, időben behatárolható, határidővel rendelkező.

Hogy miért is tartom hasznosnak, ha valaki ki tud tűzni maga elé egy ilyen célt? Mert csak olyan céllal érdemes foglalkozni és dolgozni rajta, ami valóban ott és akkor nagyon fontos neki, mert abban lesz az energia, és ott fognak tényleg történni az események, egy ilyen célért sokkal többet megteszünk, mint egy olyanért, amit csak úgy kaptunk, vagy csak azért szeretnénk neki megfelelni, mert a környezet ezt várja el tőlünk.

A coaching folyamatban sokszor eltelik akár két-három ülés is, mire megszületik az igazi cél, amivel aztán dolgozni lehet. Ez nem baj, mert közben is haladunk, munka folyik, tisztul a belső kép, egyre nagyobb rend lesz a fejbéli polcon. És ha jó munkát végeztünk, akkor egy jól meghatározott cél érdekében dolgozni sokkal könnyebb, szinte magától érthetően kirajzolódnak a lépések.

Szóval, kedves olvasó, neked meg van a célod?

Coaching Team a Coaching Héten

A mai bejegyzés egy kicsit rendhagyó lesz. Most van a Coaching Hete világszerte. A héten számtalan coachinggal kapcsolatos rendezvény, megmozdulás, megjelenés, riport, stb. történik zajlik szerte a nagyvilágban és természetesen kis hazánkban is.
A Coaching Team tagjai is aktívan jelen vannak és ezen a héten különösen azon dolgoznak, hogy minél szélesebb körben meg tudjuk ismertetni, hogy mi is az a coaching valójában illetve népszerűsíteni, terjeszteni tudjuk tovább.
Ott voltunk a 2011-ben készült nemzetközi coach felmérés hétfő reggeli prezentációján, ahol számos érdekes adatot megtudhattunk nemzetközi tendenciákról, illetve a hazai trendekről. Ahogy a képen is látható az ICF Magyar Tagozatának idei elnöksége között Bite Barbara is megjelenik, mint az idei titkári pozíció betöltője. (Mivel eddig ezen a fórumon még nem tudósítottunk ezen örömteli eseményről, ezennel is szívből gratulálunk neki!)
Kedden az éves Coach Konferencián szintén képviselte magát a Coaching Team.
Mai napon, szerdán a Jazzy rádióban este 19-20 óra között a dr. Jazzy műsor keretében egy beszélgetés lesz hallható Lerf Andreával fiatal vezetőkről, stresszkezelésről, motivációról és egyéb mindennapjainkat érintő témákról. A beszélgetés a Jazzy Rádió on-line oldalán is követhető lesz, illetve igyekszünk minél hamarabb kitenni a weboldalunkra is.
És még nincs vége a hétnek...
Folytatás következik!

Fiatal Vezetők Akadémiája – egy új programsorozat sikeres indulása (kulisszatitkokkal)

Annyit lehet hallani mostanában, hogy gazdaságunk milyen szörnyű helyzetben van, és hogy ez se, és az se működik, hol a kiút, ha van egyáltalán, érdemes-e még bármit is kezdeni ebben az országban, stb. Szeretnék megosztani egy pozitív ellenpéldát, mely szerint igenis van értelme belevágni új dolgokba, ha valóban jól átgondolt koncepcióról van szó és ha valóban hiszünk a sikerében.

Október közepén megszületett a gondolat a Coaching Team tagjaiban, hogy milyen jó lenne egy olyan programsort összeállítani, ami lefedi azokat a kérdésköröket, amelyekkel legtöbbször találják szemben magukat a fiatal vezetők (fiatal szónak jelen esetben mindkét jelentése releváns: úgyis, mint 40 év alatti, és mint frissen kinevezett). Mivel saját bőrünkön is volt lehetőségünk megtapasztalni, hogy melyek azok a területek, ahol jól jöhet egy kis támogatás, rásegítés, megerősítés fiatal vezetőként, viszonylag hamar kirajzolódtak a témák.

A modul rendszerben felépülő program sajátossága, hogy a tréning és a coaching elemeit olyan szinergiában vegyíti, hogy mindkét módszer legjavát használja fel. A tréningek alatt is arra törekedtünk, hogy minél több gyakorlati elem legyen benne, ezzel teret engedve a tapasztalati tanulásnak.

Ezen felül minden témát egy inspiráló előadással vezetünk fel. A helyzetfüggő vezetés témakörben Litkey Farkast tízszeres Kék szalag győztes vitorlázót kértük fel erre a szerepre, aki érdekes párhuzamot mutatott a sportolói csapat kézben tartása és a gazdasági szervezet vezetése között. A vezetői énmárka blokknál Ferjancsik Domonkos világbajnok vívó többek között a belső hit és a kitartás fontosságáról beszélt, amelyek a nehezebb időszakon átsegítenek.

Polgár Attila az első modul trénere a helyzetfüggő vezetést járta körbe a résztvevőkkel, sok-sok gyakorlattal, példával és elméleti háttérrel együtt.

A második modul a vezető személyiségével foglalkozott. Milyen értéket nyújt a vezető, hogyan hat a munkatársaira. Játékokon, feladatokon keresztül, saját tapasztalatok és élmények gyűjtésével fedezhették fel a vezetők az erősségeiket és esszenciájukat és tudatosították az énmárkájuk pilléreit.

A kétnapos tréninget követően indulnak az egyéni coaching folyamatok, amelyek a személyre szabott vezetőfejlesztés kulcs elemei.

Nagyszerű érzés volt együtt dolgozni azokkal a fiatal vezetőkkel, aki azzal a szándékkal jöttek hozzánk, hogy még jobbak legyenek, fejlődjenek. Köszönjük nekik a bátorságukat és elszántságukat, és hogy ennyire beleadták önmagukat!

Zárásként szolgáljon néhány visszajelzés a részvevőktől:

„A két nap, amit a tréningen töltöttem, lehetőséget adott arra, hogy kiszakadjak a mindennapi munkámból és elgondolkodjam azon, hogy mik az erősségeim és miben tudok javítani vezetőként. Elindított bennem sok gondolatot, és a többiektől is sok inspirációt merítettem. Szívből ajánlom minden fiatal vezetőnek, aki megújulni vágyik. Köszönöm, hogy itt lehettem!”

Béres Melinda, ügyvezető igazgató, Béres Szőlőbirtok Kft./ Béres Zrt.

„Nagyon jó volt a hangulat és az anyag is. A feladatok úgy lettek összeállítva, hogy a különböző területekről érkező fiatal vezetők nagyon gyorsan megnyíltak egymás előtt is, és jó hangulatban zajlott a tréning.”

Baka István szegmens vezető, Knorr Bremse Hungária Kft.

Satuban

7 év középvezetői tapasztalattal a hátam mögött mondhatom, én sokszor éreztem magam satuban. Szinte mindennapos volt az a két oldalú nyomás, ami pozíciómban ért engem vezetői tevékenységem során. A kezdetekkor nehéz is volt feldolgozni mindazt a stresszt, amit ez a középen helyezkedés okozott számomra. Kezdő vezető voltam és fiatal nő, minden igyekezetemet felemésztette a megfelelési kényszer egyrészt a felső vezetés felé, másrészt a csapatomnak.

Aztán belerázódtam. Megtanultam a tulajdonostól és a felső vezetéstől érkező különböző rendű, rangú és súlyú utasításokat, szemléletváltásokat, stratégiákat, projekteket helyén kezelni és úgy végrehajtani és végrehajtatni, hogy a csapatom ebből a folyamatos változásból és váltásból mindig a lehetőségeket lássa meg leginkább. Megtanultam azt is, hogyan kell a közel 100 fős csapat napi szintű problémáit, kéréseit priorizálni, megoldani, emberek közti ellentéteket kezelni.

Mindezt úgy, hogy kezdő vezetőként magam is tanultam. Szinte minden vezetői dilemma rám zúdult és nem külön-külön, hanem ahogy kell, csőstől, egyszerre. Küzdöttem az időgazdálkodással, a delegálással, a motiválással, a kommunikációval. Szinte a munkahelyemen éltem, felborult a magánéletem, nehezen küzdöttem meg a stresszel.

Ráadásul, mint minden kezdő vezetőt, engem is tréningről tréningre küldtek, hogy gyorsan és hatékonyan fejlesszem vezetői tárházamat. Persze minden tréningen tudtam, hogy igen erre is, meg arra is szükségem van, de ott motoszkált bennem, hogy mikor fogom én mindezt átültetni a vezetői gyakorlatomba, mikor folyton-folyvást tüzet oltok?!

Vezetői mivoltom első másfél évében rengeteg alkalommal éreztem úgy, hogy mindjárt rám szakad az ég.

Manapság sokszor és sok helyen elmondom azt, hogy akkor, ott nagyon kellett volna nekem egy coach. Ugyan így is megoldottam, persze, hiszen sorba tettem a feladatokat és kitartóan végig jártam az utamat, de mégis.

Mindez csak most tűnik ilyen egyszerűnek. Ki tudja hány és hány zsákutcát, elhibázott döntést, téves stratégiát kerülhettem volna el, ha egy jó coach támogat? Mennyibe is került cégemnek az én „tanulópénzem”?

Én hiszem, hogy a coach támogatásával legalább egy fél évvel korábban értem volna meg a vezetői feladatokra úgy, hogy az a vállalat és az általam vezetett csapat megelégedésére egyaránt szolgált volna. Hiszem, hogy a számszerűsített, elvárt eredményeket korábban is hoztuk volna a csapattal. Talán még sportolni is eljutottam volna néha, hogy levezessem a stressz, és még az is lehet, hogy az akkori barátom nem hagy el, mondván engem csak a munkám érdekel.

Coachként ma hivatásomnak tekintem a fiatal, kezdő vezetők támogatását. Értem és érzem miről beszélnek, amikor úgy kezdik: „Ez biztosan hülyeség és más vezetők simán megoldják, de….”

Milyen dilemmák megoldásában tud egy coach a fiatal vezetőnek támogatást nyújtani?

Hogyan kezelje a rá zúduló feladatokat, hogyan priorizáljon?

Hogyan adjon megfelelő formában visszajelzést a munkatársaknak a teljesítményükre vonatkozóan?

Hogyan kommunikálja a munkatársakat érintő kellemetlen döntéseket?

Milyen módon alakítson a korban és nemben, illetve szaktudásban eltérő beosztotti gárdából igazi csapatot?

Hogyan tud motiváló környezetet teremteni?

Hogyan tudja a nagyfokú stressz megfelelően feldolgozni?

Miként tudja idejét a leghatékonyabban beosztani?

A coaching és a HR kapcsolata

A coaching és a HR kapcsolata

A minap John Whitmore előadásának szünetében egy ismerős HR igazgatóval arról beszélgettünk, hogyan lehet bevezetni a coachingot, a coaching szemléletű vezetést egyes vállalatokhoz ill. egy HR-es hogyan tudja használni a coaching eszközöket a mindennapi életben a munkája során és annak.

Tapasztalatból tudom, hogy nem könnyű meggyőzni vezetőtársainkat a coaching szemlélet használatáról. Munkám során a coaching eszközök – pl. kérdések, tükör-tartás – használata sokszor segítette a munkámat és hasznos eszköznek bizonyult egy-egy hozzám forduló vezető vagy munkatárs problémájának megbeszélésekor.

Sokszor éltem át, hogy Tőlem várták a megoldást, ugyanakkor nem hiszem hogy minden esetben kéne tudnom a választ ezekre a problémákra, kérdésekre. Ilyenkor pár célzott kérdéssel – ugyanúgy mint a coaching folyamat során – az adott problémára fókuszálva, nem én oldottam meg vagy astam tanácsot, hanem a vezető maga „jött rá” arra a „megoldásra” ami az adott körülmények között neki megfelelt, a HR ismeretekkel én támogattam egy-egy döntés meghozatalában.

A coaching használatával a döntéshozatal ugyan kicsit lassabb, de az átgondoltabb, tudatosabb, több felelősségvállalással ötvözve.

John Whitmore budapesti előadásán elhangzott szavait idézve:

„Ha kiépül a magas szintű tudatosság, akkor terhelhető az egyén a felelősség terhével, másfajta minőségű delegálást jelent az, ha azt valaki coaching szemlélettel teszi. Nem a konkrét tennivalókat osztja ki, hanem relevanciákat, eshetőségeket kérdez, és teszi felelőssé az azzal tevékenykedő munkavállalókat. Döntések meghozatalát teszi lehetővé ezzel a módszerrel.”