Fiatal Vezetők Akadémiája – egy új programsorozat sikeres indulása (kulisszatitkokkal)

Annyit lehet hallani mostanában, hogy gazdaságunk milyen szörnyű helyzetben van, és hogy ez se, és az se működik, hol a kiút, ha van egyáltalán, érdemes-e még bármit is kezdeni ebben az országban, stb. Szeretnék megosztani egy pozitív ellenpéldát, mely szerint igenis van értelme belevágni új dolgokba, ha valóban jól átgondolt koncepcióról van szó és ha valóban hiszünk a sikerében.

Október közepén megszületett a gondolat a Coaching Team tagjaiban, hogy milyen jó lenne egy olyan programsort összeállítani, ami lefedi azokat a kérdésköröket, amelyekkel legtöbbször találják szemben magukat a fiatal vezetők (fiatal szónak jelen esetben mindkét jelentése releváns: úgyis, mint 40 év alatti, és mint frissen kinevezett). Mivel saját bőrünkön is volt lehetőségünk megtapasztalni, hogy melyek azok a területek, ahol jól jöhet egy kis támogatás, rásegítés, megerősítés fiatal vezetőként, viszonylag hamar kirajzolódtak a témák.

A modul rendszerben felépülő program sajátossága, hogy a tréning és a coaching elemeit olyan szinergiában vegyíti, hogy mindkét módszer legjavát használja fel. A tréningek alatt is arra törekedtünk, hogy minél több gyakorlati elem legyen benne, ezzel teret engedve a tapasztalati tanulásnak.

Ezen felül minden témát egy inspiráló előadással vezetünk fel. A helyzetfüggő vezetés témakörben Litkey Farkast tízszeres Kék szalag győztes vitorlázót kértük fel erre a szerepre, aki érdekes párhuzamot mutatott a sportolói csapat kézben tartása és a gazdasági szervezet vezetése között. A vezetői énmárka blokknál Ferjancsik Domonkos világbajnok vívó többek között a belső hit és a kitartás fontosságáról beszélt, amelyek a nehezebb időszakon átsegítenek.

Polgár Attila az első modul trénere a helyzetfüggő vezetést járta körbe a résztvevőkkel, sok-sok gyakorlattal, példával és elméleti háttérrel együtt.

A második modul a vezető személyiségével foglalkozott. Milyen értéket nyújt a vezető, hogyan hat a munkatársaira. Játékokon, feladatokon keresztül, saját tapasztalatok és élmények gyűjtésével fedezhették fel a vezetők az erősségeiket és esszenciájukat és tudatosították az énmárkájuk pilléreit.

A kétnapos tréninget követően indulnak az egyéni coaching folyamatok, amelyek a személyre szabott vezetőfejlesztés kulcs elemei.

Nagyszerű érzés volt együtt dolgozni azokkal a fiatal vezetőkkel, aki azzal a szándékkal jöttek hozzánk, hogy még jobbak legyenek, fejlődjenek. Köszönjük nekik a bátorságukat és elszántságukat, és hogy ennyire beleadták önmagukat!

Zárásként szolgáljon néhány visszajelzés a részvevőktől:

„A két nap, amit a tréningen töltöttem, lehetőséget adott arra, hogy kiszakadjak a mindennapi munkámból és elgondolkodjam azon, hogy mik az erősségeim és miben tudok javítani vezetőként. Elindított bennem sok gondolatot, és a többiektől is sok inspirációt merítettem. Szívből ajánlom minden fiatal vezetőnek, aki megújulni vágyik. Köszönöm, hogy itt lehettem!”

Béres Melinda, ügyvezető igazgató, Béres Szőlőbirtok Kft./ Béres Zrt.

„Nagyon jó volt a hangulat és az anyag is. A feladatok úgy lettek összeállítva, hogy a különböző területekről érkező fiatal vezetők nagyon gyorsan megnyíltak egymás előtt is, és jó hangulatban zajlott a tréning.”

Baka István szegmens vezető, Knorr Bremse Hungária Kft.

Minőségi kérdezés fontossága, avagy kérdezés nélkül nincs tanulás

 

Tegnap egy igen inspiráló interaktív előadáson vettem részt az ICF magyar tagozata szervezésében.

Action learning tanulócsoportból kaphattunk egy kis ízelítőt, illetve saját bőrünkön érezhettük, hogy milyen nehéz hatékonyan benne lenni egy ilyen folyamatban, mennyi hasznos gondolatot tud elindítani.

Sok érdekes információ és tapasztalás közül egy gondolata Steve Mellaunak - az előadónak – azóta is a fejemben motoszkál, ezért úgy döntöttem, hogy a mai bejegyzés is erről fog szólni.

Felnőttek elfelejtenek kérdezni, és ahol nincs kérdezés ott nincs tanulás.

Ha megfigyelünk gyerekeket, akkor főként 4-6 éves korban a kommunikációjuk túlnyomó része kérdésekből áll (saját tapasztalatból is mondhatom most lesz 5 éves a nagyobbik fiam). Minden érdekli őket, mindenre kíváncsiak, buzog bennük a tanulási, a megismerési, a felfedezés vágy. Számukra a legtermészetesebb dolog, hogy kérdeznek, kérdeznek, kérdeznek. És bizony falhoz tudnak minket állítani néhány érdekes kérdésükkel, kisfiam elmúlt napi kérdéseiből néhány példa.: a szivecskét miért rajzoljuk úgy ahogy, amikor az emberi szív nem is úgy néz ki, a pingvineknek miért olyan nagy a hátsófelük, az emberi agy sárga belül, mi dönti el, hogy jót vagy rosszat álmodunk, stb.

Mivel nekik még sok az újdonság az életben, a legtermészetesebb dolog, hogy rákérdeznek olyanokra is, amiket mi felnőttek már megszoktunk, hogy úgy van, már megtapasztaltuk, hogy annak az a rendje, és eszünkbe se jutna megkérdőjelezni. De miért is? Mert egyszer régen mi is feltettük ezeket a kérdéseket, akkor megkaptuk rá a válaszokat, megtanultuk, hogy az úgy van és elfogadjuk most már kész tényként. És kialakult bennünk egy csomó gát, gátlás, hogy ha még eszünkbe is jut akár egy-egy megbeszélésen egy jó kérdés, akkor se tesszük fel, mert mit fognak majd hozzá szólni.

Pedig az igazán nagy ötletek akkor születnek, ha kilépünk ezekből a jól megszokott szabályokból, tényekből, és mögé merünk nézni, van bátorságunk megkérdőjelezni olyanokat, amiket eddig csak elfogadtunk, mert mondták, mert az úgy van már régóta. És igen, ez persze azzal jár, hogy nekünk is ki kell lépni a komfort zónánkból – hát valamit valamiért...

De úgy tűnik megéri, hiszen, ha ez nem tette volna meg anno pl. Steve Jobs, akkor most nem lenne Ipod, nem lenne MP3 lejátszó.

A szabályok jók és kellenek, hiszen nélkülük nehezen tudnánk együtt élni, civilizált társadalmat alkotni. De az igazán nagy dolgok akkor születnek, ha a megszokott rendet megkérdőjelezi valaki és veszi a bátorságot, hogy kipróbálja, hogy lehet-e másként is csinálni, úgy hogyan működik.

Ehhez azonban fel kell vállalni azt is, hogy néha bizony hibázunk, lehetnek rossz döntések is. Nyitottnak kell lenni az újra, az új megoldásokra, a többiekre, a környezet tudására, visszajelzéseire, a minket körülvevők által feltett kérdésekre. Ez nem azt jelenti, hogy engedjük magunkat befolyásolni, de a kívülállók sokszor láthatnak olyat, amit mi esetleg nem is látunk, hiszen annyira involválódva vagyunk, saját szemüvegünkön keresztül látunk csak rá a problémára.

Zárásként arra bátorítanék mindenkit, hogy kérdezzünk! Ha van egy nehéz helyzet, amiben már régóta őrlődünk, akkor keressük elő magunkban az 5 éves énünket, és nézzünk rá úgy a dolgokra, ahogy akkor tettük. Kérdőjelezzük meg a kőbe vésett szabályokat, tegyünk fel kérdéseket magunknak és a körülöttünk lévőknek is. Egy próbát megér – érdekes tapasztalás lehet.