A következő címkéjű bejegyzések mutatása: megvalósítás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: megvalósítás. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. augusztus 6., hétfő

Tele van a padlás ötletekkel

Legyen kezdő vagy működő a vállalkozás, közepes vagy nagy, akár multinacionális a cég, az emberi kreativitás, az ott dolgozók ötletei szabadon engedve egy határtalan ötletáradattá, akár ötletlavinává alakulhatnak.



Hányszor, de hányszor tapasztaltam a saját bőrömön - hogy miután lelkes csapatunk csak úgy ontotta magából, beleértve magamat is, a kreatív lehetőségeket, legyen szó arról, hogyan tudnánk népszerűbbé tenni márkánkat, hogyan nézzen ki a weboldalunk vagy milyen újító, innovatív coaching módszerek szerepeljenek egy cégnek adott ajánlatban - hogy befékeztem, megálljt parancsoltam magamnak. Feltettem a kérdést:
·         Mi is a fókusz?
·         Melyik is az igazán jó ötlet?
·         Hogyan fogjuk mindezt megvalósítani?
·         Mink van meg hozzá?
·         Mikor csináljuk meg?
Égett bennem a tettvágy, de mindeközben nyomasztott a teher. Azt éreztem, ez mind túl sok feladat egyszerre. Szinte láttam magamra dőlni az ötlethegyet.
Aki kreatív emberekkel van körülvéve, újító, innovatív területen tevékeny, mint vezető vagy projektek irányításával foglalkozik, annak Scott Belsky könyve, amelynek címe: Megvalósítás! – Hogy az ötlet valóra váljon, igazi kincs.
Belsky szerint az ötletmegvalósítás képlete a következő:
Siker (ötletmegvalósítás) = 1% Ötlet + 99% Megvalósítás
És hogy a megvalósítás miből is áll?:
1.       Szervezés és végrehajtás
2.       Közösség ereje
3.       Vezetés, vezetői képességek
Brainstormingok alkalmával sokszor azon ötletelünk, hogyan oldjunk meg egy problémát vagy célunk, hogy kitaláljunk valami teljesen újat. Ha megvan az alapötlet, azzal tovább játszunk, kibontjuk. De a rideg valóság általában az, hogy sokszor az ígéretes ötletek feledésbe merülnek, a komoly lehetőségeket kiütik az alternatív ötletek, sok esetben az utolsó elhangzott ötlet győz. Gyakran az ígéretes ötletek kerülnek a legtöbb energiába és emiatt gyakran a megvalósításuk elillan.
Egy cég életében az ötlettúltengés legalább olyan veszélyes, mint az ötlettelenség. Valamiféle struktúra nélkül könnyen rászokhatunk az agy tornásztató ötletgenerálás élvezetére. Azonban bármennyire is élvezzük a brillírozást, a kreatív agytoluláshoz kell egy adag szkepticizmus, a kezdő lökés, az első lépés a megvalósítás felé. Belksy javaslata az, hogy az ötletbörzét kezdjük mindig egy kérdéssel és tűzzük ki célul, hogy a végeredmény valami konkrét, releváns és kivitelezhető legyen! Úgy távozzunk a találkozóról, hogy erősebb bennünk a meggyőződés, mint az elején volt!
Randall Stutman elismert amerikai coach azt szokta mondani, hogy a legnagyobb vezetők „optimisták a jövőt illetően, de pesszimisták a feladatokkal kapcsolatban”. Egy vezető örüljön minden egyes új ötletben rejlő potenciálnak, de azonnal kezdjen is el azon aggódni, hogyan fogja azt, mint projektet menedzselni. Hiszen végső soron minden egyes új ötlet egy új projekt is!
Scott Belsky könyvében bemutatja, hogyan érdemes a projekteket elemeire bontani, milyen cselekvésmódszertant javasolt, hogyan rangsoroljunk, stb. Ami engem megfogott, az az a része a könyvnek, hogyan is menedzseljük mindazt a sok-sok ötletet, ami felbukkan és ha nem figyelünk oda rá, azonnal el is vész.  
Íme, néhány javaslat az ötletek rögzítéséhez Scott Belskytől: 

  • Diktafonra mondani 
  • Okostelefonba feljegyezni 
  • E-mailt küldeni magunknak 
  • Üzenetet hagyni magunknak, vagy másnak 
  • Félretett ötletek mappába feljegyezni 
  • Ötletfalat létrehozni az irodában Jegyzetlap aljára négyzetet rajzolni és oda beleírni az éppen eszünkbe jutó ötleteket 
És persze számos más lehetőség is van, lehet rajta bátran ötletelni!
Ne csak a megőrzést tartsuk azonban szem előtt, ugyan annyi hangsúlyt és energiát szenteljünk a félretett ötletek rendszerezésére és a rendszeres időközönkénti átnézésre, feldolgozásra. Mindennek jó, ha van a csapatban egy felelőse, ha ez nem a vezető, aki szívén viseli a félretett ötletek sorsát. Ki tudja, lehet, hogy a félretett lehetőségek között ott rejlik egy félkész ötlet, ami egyszer megváltoztatja az életünket.

„A lángész 1% ihlet és 99% verejték.”
-Thomas Edison

2012. január 26., csütörtök

Álmok és ébredések - Siklós Barbara stíluscoach írása


Életünk ébredésekből és visszaalvásokból áll: minden reggel felkelünk, és minden este lefekszünk (jó esetben).

De ugyanúgy igaz ez nagybetűs Életünkre is: vannak időszakok, amikor téli álmot alszunk, hagyjuk, hogy sodorjanak a hétköznapok, nem azt csináljuk, amit szeretnénk, de nem teszünk ellene, mert vagy nincs erőnk vagy nincs motivációnk vagy mert nem is érzékeljük, hogy éppen ebben a fázisban vagyunk.
Majd jönnek szakaszok, amikor felébredünk, ráeszmélünk, hogy nem vagyunk boldogok, valami hiányzik az életünkből, váltani kellene, más életre vágyunk és kezünkbe vesszünk az irányítást.

Eddigi éveimet én is e két „állapotra” tudnám osztani.
Gyermekkorom egyértelműen az ébredésről szólt: rácsodálkozás a világra, tanulás, boldog családi élet, mindennapok egy idegen országban, rengeteg-rengeteg tapasztalás.
A negatív váltás, emlékeim szerint valamikor 16-18 éves korom körül kezdődött és állt be. Hosszú, telet-nyarat átölelő „ébren-álomba” zuhantam. Sodródtam a mindennapokkal. Beleragadtam egy hosszú, de jövőtlen kapcsolatba. Éber Csipkerózsikaként tengődtem. Nem a saját életemet éltem, nem voltam saját magam, de mégsem érett meg bennem a változás iránti vágy. A munkahelyem nem volt se rossz se nem jó, be kellett járni, nem gondolkoztam a miértjén. Amikor az ember az álom szakaszban van, nem érzékeli, hogy ez így nem jó. Majd amikor elkezdi piszkálni valami belülről, akkor ébred rá, hogy lépni kellene valamerre. Ilyenkor általában még nem tudjuk merre?)

A változás szele 2000 tájékán csapott meg először, de igazán csak 2004-ben kezdődött el. Ekkor kezdett el mozgolódni a belső gondolat, hogy valami nincs a helyén, nem kerek az életem. Ekkor kezdtem el keresni egy új irányt és egyben kezembe venni az irányítást. Ekkor kezdtem el a realitás talaján álmodni, hogy aztán ezek az álmokat célokká majd valósággá alakítsam át.
Leültem és átgondoltam, mit szeretnék elérni ebben az életben, mik az álmaim, hogyan szeretném érezni magam, amikor idős koromba visszanézem majd és értékelem Életemet. Ez az utolsó gondolat adott egy hatalmas lökést: a papíron ugyanis az állt: „Ha visszatekintek majd életemre, vállon veregethessem magam és azt mondhassam: Jól csináltad öreglány!”
Az álmok viszont, álmok maradnak, ha nem indulunk el a megvalósítás útján és nem alakítjuk őket át célokká: kézzel fogható, reális, mérhető, időben meghatározott, motiváló célokká.
Ha ezek megvannak nincs más hátra, mint meg is valósítani őket, hogy a célok valósággá alakuljanak át. Ehhez viszont kitartás és erő szükséges.

Az alábbiakban összeszedtem a lépéseket, ahogyan én haladtam az álmok>célok>valóság evolúciós fokain.
  1. Írj egy listát az álmaidról. A legapróbbaktól a legnagyobbakig. Ezt a listát folyamatosan bővítsd, vedd elő újra és újra, olvasgd és ízlelgetem. Nincs „cikis” vagy „béna” álom. A TE álmod, ezért számodra a legfontosabb. (nálam pl. szerepel az álom-listán egy motorcsónakkal történő száguldás a tenger közepén, miközben Jan Hammer „Crockett’s theme-jét hallgatom )
  2. Rangsorolj. Nézd meg, melyik álom számodra a legfontosabb, melyiken szeretnél rögtön elkezdeni dolgozni. Kezdetben indulj el hát egy álom nyomvonalán. Ha már gyakorlottabb leszel, több álom megvalósításán is munkálkodhatsz egyszerre.
  3. Majd kezd el a kiválasztott álmot célokká alakítani: hogyan éred el az álmod? Milyen célokat kell kitűznöd és elérned, hogy az álom valóra váljon? Fogalmazd meg a lépéseket. (az én esetemben pl. – csak, hogy egy kézzel fogható esetnél maradjunk – azt jelenti, hogy be kell szereznem a dalt; be kell szereznem egy lejátszó eszközt, amin hallgathatom; el kell jutnom egy tengerparti helyre, ahol van motorcsónak bérlési lehetőség)
  4. És végül jön a megvalósítás szakasz, amikor is a kitűzött célokat megvizsgáljuk és megtervezzük a lépéseket, hogy az álom valósággá váljon. (hogy továbbra is a saját példámnál maradjak: beszerzem az eszközöket és felkutatom, hol lehet motorcsónakot vezetni. Befizetem az utat a helyszínre, összegyűjtöm a pénzt)
Persze az én példám nagyon egyszerű és ez csak egy módja álmaink valóra váltásának, de általában egy komoly álom megvalósítása évekbe is telhet. Így elhagyhatatlan emberi tényező a kitartás, és ami még fontosabb, az elég vonzó álom.
Útravalóul álljon hát itt egy elraktározandó idézet Leon Suenens bíborostól:

„Boldogok azok, akik álmodnak és készek arra, hogy megadják az árát annak, hogy álmaikat valóra is váltsák."