Sebezhetően, (női) vezetőként?

21. század, nők, üzleti élet, vezetés, üvegplafon-törés. Egyre másra jelennek meg a (női) vezetőknek szóló, „tanácsosztogató”, „10 tipp” cikkek, melyeknek vezényszava rendszerint: hogyan legyünk sikeresek, hogyan érvényesüljünk? Hogyan egyeztessük össze a munkát a magánélettel? 

Sheryl Sandberg Lean In című könyvét és az abból kinövő mozgalmat szabadon (s valamelyest félre-) értelmezve sokan a megoldást pusztán csak a nőiség (tudatos) felvállalása melletti magabiztos fellépésben, „mindig kifogástalan” szakmai teljesítmény nyújtásában és a (munka és magánélet összeegyeztetését célzó) folyamatos előretervezésben látják. Amelyekkel önmagában nem is lenne gond, a folyamatos 110% nyújtása és tévedhetetlenség követelménye azonban egyrészt lehetetlen, másrészt sokunk számára igencsak frusztráló.  Pláne, ha azt a tényt vesszük, hogy sok statisztika rámutat: önbizalom terén a nők komoly hátrányból indulnak férfitársaikhoz képest.

Egy tavaly, Amerikában megjelent cikk (The Confidence Gap), mely a férfiak és nők közötti magabiztosságbeli különbséget firtatja, rámutat e tényező jelentőségére abban, miért nincsen több női vezető az üzleti világban. A cikkben szereplő megfigyelés szerint a férfiak rendszerint már akkor jelentkeznek előléptetésre a munkahelyükön, ha a szakmai követelmények 50%-ának megfelelnek, míg a nők csak akkor, ha 100%-nak. Ha azt vesszük, hogy ez a tendencia is (sok egyéb, általánosságban a férfiaknak kedvező gyakorlat mellett) elősegítője annak, hogy a férfiak könnyebben jutnak előre a munka világában, bizony fontos megállapítani: a karrierépítés egyik legfontosabb sarokköve a szakmai kompetencián túl (talán épp azt is meghaladó mértékben) a magabiztosság.

De mi köze mindennek a sebezhetőséghez, kérdezhetnénk?

Az, hogy a sebezhetőség felvállalása nélkül nemigen beszélhetünk magabiztosságról és bátorságról sem. Sokaknak biztosan ismerősen cseng Brené Brown neve, aki pár éve azóta híressé vált TED beszédében (majd az ennek hatására írt könyvében) éppen a sebezhetőség elfogadásában és jelentőségének felismerésében látja boldogságunkat és előrejutásunkat. A tudós az említett fórumokon, megosztva kutatása tanulságait, azt mondja, a leghatékonyabbak a döntésképes, bátor, empatikus, magukat emberinek és egyúttal sebezhetőnek mutató vezetők (természetesen a férfiak és nők körében egyaránt).

A vezetés újfajta felfogásával jellemezhetjük az elmúlt évtizedben népszerűvé és elfogadottá vált irányzatot, az úgynevezett transzformáló vezetést is. Ennek lényege, hogy a vezetés „tranzakción” alapuló cserefolyamat szemléletével szemben annak átalakító, azaz fejlesztő voltát hangsúlyozza, a munkatársakat partnernek tekintő, s számukra célt adó, hosszútávú stratégiákban gondolkodva. Ez pedig akkor működhet jól, ha közben őszintén és nyíltan, sebezhetőségünket felvállalva kommunikálunk a minket körülvevőkkel.

„A vezetés „Óz-modellje” – azaz a mindentudó, hatalmon alapuló stílus – ma már nem járható út” – mondja Brown. De hogyan fordíthatjuk le saját sebezhetőségünket a vezetés nyelvére? Hogyan tehetjük ezt egyik erősségünkké?

A legutóbbi évtized vezetéssel foglalkozó elméleteinek egyik legfontosabb megállapítása, hogy egy vezető esetében a személyes hatás, befolyás a meghatározó, nem pedig a formális, pozícióból eredő hatalom. Ahhoz, hogy hatékonyan, közvetlen, személyes hatásunkkal vezessünk másokat, nyíltan, magunkat vállalva kell kollégáink felé fordulnunk. Ez közelebbről a következőkben mutatkozik meg: 1. Ki merjük hangosan kimondani, ha valamiben bizonytalanok vagyunk. 2. Felvállaljuk gyengeségeinket. 3. Beismerjük, ha nincs igazunk, ha tévedtünk. 4. Felvállaljuk érzéseinket. 5. Megosztunk magunkról személyes dolgokat munkatársainknak.

Mindezeknek gyakorolása nem csak saját hitelességüket erősíti, hanem mások számára is inspirálóan, példamutatóan hat, elültetve a szervezetben, hogy más is lehet sebezhető. Ez nemcsak egymás nehéz helyzetekben való segítését, de adott esetben a hibákról, nehézségekről való nyílt kommunikációt, azokból való tanulást is magával hozza.

Emellett azt is fontos kiemelni, hogy a magát emberibbnek, sebezhetőbbnek mutató vezető jobb, pontosabb visszajelzést tud adni, amelyet az ilyen közegben dolgozók jobban meg is fogadnak.

Ezek együttesen nemcsak az egyének külön-külön való magabiztosságát, Brown kifejezésével élve „bátor kiállását”, hanem az egész szervezet kockázatvállalását segítik elő. A gyengeségeit egymás előtt őszintén felvállaló munkahelyi csoport innovatívabb, fogékonyabb a kreatív megoldásokra (hiszen lehet hibázni). Tagjai jobban meg is bíznak egymásban, egyúttal pedig hajlamosabbak támogatni, segíteni is egymást.

Vagyis, ha megtanuljuk vezetőként elengedni a „mindentudás mítoszát”, s sebezhetőségünket felvállalva, magabiztosan kiállni, nem csupán eredményesebb, de hosszabb távon emberibb, barátságosabb közeget is teremthetünk magunk körül.

Ti hogyan mutatjátok meg sebezhető oldalatokat a mindennapokban?

Lean In Circle Budapest – Egy közösség született

November 12-én lezajlott immár a második Lean In Circle Budapest Est, és büszkén kijelenthetjük: idei mindkét Lean In eseményünkre váratlanul nagy számban eljöttetek, s tartalmas, értékes beszélgetések számára teremtettünk fórumot. 

Az első alkalomra szeptember 24-én került sor, amikor a népes hallgatóság előtt bemutatkozott a Női Vezetők Akadémiája, melynek célja a női vezetők képzése, a vezetői és női szerepek összehangolásának fejlesztése. 

Ezután levetítésre került Sheryl Sandberg TED-en tartott, Lean In (Dobd be magad!) című könyvét megalapozó előadása. E könyv hatására alakultak szerte a világon, tapasztalatmegosztó céllal úgynevezett Lean In körök, ezek egyike a Magyarországon egyedülálló Lean In Circle Budapest. A videóban a Facebook operatív igazgatója arról beszélt, miért van sokkal kevesebb női vezető a vállalatok élén, mint férfi, és mi mindent tudunk tenni mi, nők azért, hogy ez megváltozhasson.

Ezután D. Tóth Krisztával beszélgetett a Coaching Team coacha, Nagy Judit. Az interjú során az egykori híradós karrierbeli döntéseinek okairól és következményeiről volt szó: különös hangsúllyal került elő a pár évvel ezelőtti éles karrierváltás, amikor Kriszta szinte két évtized után szakított a televíziózással, és az írást, illetve a szabadúszó életmódot választotta. Mint elmondta, első megjelent könyvének írását (Jöttem, hadd lássalak) tíz éven át tervezte, s azzal, hogy a tévéből kilépés után „tollat ragadott”, és megírta édesanyja élettörténetét, nem csupán egy új célra, de egy új egyensúlyra is rátalált a munka és a magánélet között.

A következő alkalom november 12-én valósult meg, ekkor Palya Bea volt a vendégünk. Az interjú előtt ráhangolódásként az énekesnő és zenekara A nő című felvételét néztük meg. Ezután személyes hangvételű beszélgetés vette kezdetét, melyben Bea és Judit a különféle női szerepeket, ezek megélésének lehetőségeit boncolgatták. A hallgatóság hamar becsatlakozott, kérdésekkel és számos személyes élménnyel, történettel gazdagítva az estét.

Sokat beszéltünk az anyaság és felelősség kérdéséről, arról, hogy mit kapunk édesanyánktól, szüleinktől, mennyire tudunk eltérni a kapott mintáktól, és szülőként hogyan tudunk hitelesek maradni. Bea mint előadóművész és vezető mesélt arról, miért fontos számára  a coaching, hogyan használja, és mik azok a helyzetek, amikor hagyja magát vezeti. Ez utóbbi kapcsán az őt körülvevő embereket mutatta be, akiknek mind-mind szerves része van a közös munka sikerében, és abban, hogyan éli meg saját szerepeit.

A rendezvények mellett arra is büszkék vagyunk, hogy immár az általunk alapított online Lean In közösség is működik, azaz létrejött Magyarországon az első és egyedüli Lean In Circle.

Ne feledjétek: jövőre is sokat dolgozunk azért, hogy minél több estünk (avagy „21. századi fonónk”) valósulhasson meg hasonló sikerrel! A következő Lean In Budapest Est februárban lesz, ekkor Ránky Katalinnal, a L’Oreal egykori ügyvezetőjével beszélgetünk!